Fogorvosnál
Csinos fogorvosnőt kapott a falu. Ráadásul nagyon ügyes, talpraesett, bőbeszédű szépasszony volt.
Mesélik, hogy egyszer a jó humorú Varga Jóska igen sápadtan állított be a rendelőbe. Nagyon fájt a foga, tudta, semmi nem menti meg az injekciótól, húzástól. Tudvalevő, hogy a férfiak milyen bátran viselik eme megpróbáltatását az életnek, a doktornő nagy empátiával ültette bele a székbe.
Már fogóval a kezében adta a jó tanácsot páciensének:
— Szorítson!
Jóska ekkor kitárva két karját hirtelen átölelte a doktornőt, teljes erejéből szorította.
A meglepett szépasszony a fogóval verte kajánul vigyorgó betege fejét, mire az hajlandó volt elengedni.
Szülünk
Csörike mindenórás volt. Mint ahogy az lenni szokott, a fájások jelentkezésekor férje vidéken tartózkodott. Így hát gyorsan szólt a szomszédasszonyának, aki szintén várandós, legyen segítségére.
A mentő megérkezett, beszállt a már erősen meggyötört kismama, szomszédasszonya kíséretében.
Mentő száguld.
Odaérkezve a kórházhoz, belép az autóba két beteghordó, hóna alá nyúlnak a szomszédasszonynak, viszik, hogy a lába se éri a földet.
Az éppen fájásszünetben lévő Csörike visít a röhögéstől, mikor látja, hogy segítsége lába kalimpál a levegőben, ahogy viszik, úgy kiabálja:
— Nem én akarok szülni… nem én akarok szülni!!!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Fitó Ica
