Szabó Edit Irma : Életfogytig

Megfoghatatlanul távoli voltál,

most ellenállhatatlanul közel vagy.

Üstökösként csapódtunk egymás életébe,

keringj a pályámon, akár egy csillag.

Ne hunyjon ki a parázs-pislákolás,

az édes borzongás ne szűnjön meg.

Láthatatlan szálként feszüljön a vágyunk,

húrjainkat pengetve repüljünk az égbe.

A szunnyadó őserő felszínre tör,

mára egésszé olvadtak össze részeink.

Féktelen testünk átlényegül,

neked vagyok ítélve életfogytiglanig.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.10. @ 18:16 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.