Megfoghatatlanul távoli voltál,
most ellenállhatatlanul közel vagy.
Üstökösként csapódtunk egymás életébe,
keringj a pályámon, akár egy csillag.
Ne hunyjon ki a parázs-pislákolás,
az édes borzongás ne szűnjön meg.
Láthatatlan szálként feszüljön a vágyunk,
húrjainkat pengetve repüljünk az égbe.
A szunnyadó őserő felszínre tör,
mára egésszé olvadtak össze részeink.
Féktelen testünk átlényegül,
neked vagyok ítélve életfogytiglanig.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Szabó Edit Irma
