Ecsedi Éva : Elengedtelek

hasadt hajnal fázós fényében
rozsdamarta levelek sz?nyege
teríti a park útjait
k?padok között kúszik a köd
remegnek a bokrok
krizantémok sírnak – csendesen
elengedlek

[-]

álmaimba néha még
vissza-visszatérsz…
látom arcod
halvány alakod a ködben
hangod elfeledtem rég
nem szólsz már
nézel csöndben
feléd nyújtom kezem
nem fogod meg újra
elfordulva visszatérsz
a múltba…

régi képek
ezek maradtak bel?led
elsárgult megfakult emlékek
elmúlt évek lenyomata mind
szeretlek
de már nem érzem a kínt

csendesen – elengedtelek

Legutóbbi módosítás: 2007.10.09. @ 23:48 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."