szabadabb lépésekkel
magabiztosan róni
kavicsos járdát
kerítések perg? festékét
csodálni ujjamon
mint színes havat
lehúzott red?nyök
pislogó tekintetébe
– rám köszön?
múlt szemébe – nézni
itthon vagyok újra
érzem
szorosabbra kéne fonni
elrendelt kötelékünk
s nemcsak néhanap szívni be
a szül?i ház fészek-illatát
aggódom értetek
magamért
hogy nem lesz alkalmam
nem lesz gyengeségem ellágyulni
kifordítani szívem
és elétek tenni
nem sírok
mennyi mindent
nem meséltem el
nem kérdeztem
válaszok alszanak
a hímzett terít? alatt
csönd csöpög a csapból
édesanyám
feneketlen tányérban tálalja
szeretetét
édesapámmal
átfutjuk kis-
és nagyvilágunk híreit
a macska megint sántít
kutyánk alagutat ás…
körülugrálnak
mint becses vendéget
csillagfény mosolyuk
ásító szakadékokat
világít be
mégis
mikor elmegyek
?rt viszek magammal
rövid id?nk
arcomra dermedt hiányát
sosem fogok t?letek
elszakadni
fotó: Tóth Katalin
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Tóth Katalin