Tóth Katalin : Hazatérés

 

szabadabb lépésekkel

magabiztosan róni

kavicsos járdát

kerítések perg? festékét

csodálni ujjamon

mint színes havat

lehúzott red?nyök

pislogó tekintetébe

– rám köszön?

múlt szemébe – nézni

 

itthon vagyok újra

érzem

szorosabbra kéne fonni

elrendelt kötelékünk

s nemcsak néhanap szívni be

a szül?i ház fészek-illatát

aggódom értetek

magamért

hogy nem lesz alkalmam

nem lesz gyengeségem ellágyulni

kifordítani szívem

és elétek tenni

 

nem sírok

 

mennyi mindent

nem meséltem el

nem kérdeztem

válaszok alszanak

a hímzett terít? alatt

csönd csöpög a csapból

 

édesanyám

feneketlen tányérban tálalja

szeretetét

édesapámmal

átfutjuk kis-

és nagyvilágunk híreit

a macska megint sántít

kutyánk alagutat ás…

körülugrálnak

mint becses vendéget

csillagfény mosolyuk

ásító szakadékokat

világít be

mégis

mikor elmegyek

?rt viszek magammal

rövid id?nk

arcomra dermedt hiányát

 

sosem fogok t?letek

elszakadni

 

fotó: Tóth Katalin

Legutóbbi módosítás: 2007.10.12. @ 12:24 :: Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.