dr Kocsi Katalin : Meddig még?

A gumiid? nyúlik…
Hömpölyögve öleli át napom,
Szürke az égbolt és a hangulatom.
Rezzen egy húr, villan egy emlék,
A homályt egy csapásra tépve szét.
De addig …
Nyúlik az id?, ólom az ég,
Vállaim mennyi terhet bírnak még?
Meddig élek? Létezem még?
A sártenger lehúz, messze a sziget még.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.08. @ 21:14 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.