Noha a keleti irodalom egy műve sem varázsolta el annyira az olvasókat, mint az Ezeregyéjszaka meséi, a mestermű mégis tiltott Szaúd-Arábiában, és most Egyiptomban is cenzúráznák.
A mesegyűjtemény a 800-as évek elejéről származik, és hiába íródott arabul, illetve a perzsa részeket hiába fordították le neves muszlim tudósok , témája és nyelvezete miatt nem lett az arab irodalom része. Az európai irodalom viszont a XVIII. században felfedezte magának, és a mesegyűjtemény hamar világhírű lett.
Seherezádé indiai, perzsa és arab elemekből szőtt meséivel szemben az erotikus felhangok miatt emelnek újra és újra kifogást több muzulmán országban, így Egyiptomban is.
Az afrikai ország ügyészsége vizsgálja azt a beadványt, amelyben ügyvédek egy csoportja azt követeli, hogy ítéljék el azokat a „felelősöket”, akik a közelmúltban a kulturális minisztérium által támogatott kiadást jelentettek meg az Ezeregyéjszaka meséiből. A kétkötetes kiadványt – amelyet igen olcsón adtak – hamar elkapkodták az olvasók.
A jogászok – két nő és nyolc férfi – beadványukban idéztek a mesékből, melyek szerintük megbotránkoztatók, és ezért ártalmasak a közerkölcsökre nézve. A kifogásolt szakaszok egyike erotikus játékokról, valamint az erekciós problémák megoldásáról szól.
A beadványban megtámadottak között Gamál al-Gitáni író is szerepel. „Ez a kereset az értelmiség ellen indított hadjárat” – mondta az ismert szerző. A jogászok azonban keresetükkel a kormányt is rá akarják bírni, hogy állást foglaljon. Faruk Hoszni kulturális miniszter már meg is tette: szerinte az Ezeregyéjszaka cenzúrázására való felszólítás legalább annyira abszurd, mintha szétzúznák a termékenység óegyiptomi istenének, Minnek a szobrait, amelyek rendszerint félig meztelenül és ágaskodó pénisszel ábrázolják őt.
A keretelbeszélés, Sahriár király és Sahrazád története, maga is egy önálló mese. Indiai eredetű, de igen korán megjelent Perzsiában, ahonnan átkerült az arab mesegyűjteménybe, amelynek az egyik legismertebb története. Szinte az egyetlen, amely minden válogatásban szerepel. Három önálló elbeszélésből állították össze. Az egyik a felszarvazott férj története, aki megvigasztalódik, amikor látja, hogy a nála magasabb rangú is úgy járt, mint ő. A másik egy démon története, akit megcsalt a felesége. A harmadik pedig az okos lány története, aki meséivel elhárítja a veszélyt. Eredetileg ez az utolsó lehetett a kerettörténet.
Az Ezeregyéjszaka meséiben az érdem és a gonoszság, a jótett jutalma nem kap akkora hangsúlyt, mint a nyugati, európai mesékben, hiszen a (sokszor ki sem érdemelt) szerencsének vagy a ravaszságnak legalább akkora szerepe van. A mesékben minden csodálatos vagy különös esemény Allah (kiszámíthatatlan) akaratából történik, s a végén sokszor hiányzik az európai mesékben megszokott kiengesztelődés, megbocsátás. A mesék között nagyon sok az indiai eredetű, s ezeket a történeteket többször átdolgozták Bagdadban és Egyiptomban, így több olyan elem is belekerült, amely jellegzetesen arab vagy afrikai, sőt kerültek a történetekbe zsidó mesékből ismert elemek is. Qamar az-Zamán története valószínűleg egy perzsa tündérmese átdolgozása.
‘Alá ad-Dín és a bűvös lámpa meséjének szövegét, amely erős európai hatásokról árulkodik, csak a 19. században fedezték fel. Néhány részlete valószínűleg egy újlatin nyelvű irat arab fordítása. A kávé szerepeltetése elárulja, hogy a történet aránylag új, és Egyiptomból származik. A másik híres mese, az ‘Alí Baba és a negyven rabló szülőhelye a kutatások szerint Szíria, maga az Alí Baba név török. A kéziratát csak a 20. században találták meg, de nyelvezete megegyezik az Ezeregyéjszaka legtöbb történetének nyelvezetével. Az ébenfa paripa történetének alapmotívuma szintén indiai, de maga a mese Iránból származik. A zsidó-keresztény-muzulmán kultúra találkozásának szép példája és az Ezeregyéjszaka keletkezésének mintapéldája A kígyókirálynő története és bennfoglalt meséi, Bulúqijá kalandjai és Dzsánsáh története. A kígyókirálynő története egyiptomi eredetű, a Dzsánsáh perzsa név, és a Bulúqijá név pedig a kutatók szerint megegyezik a bibliai Hilkijával.
.
A szerelmi történetek nagyon változatosak. Az iszlám előtt keletkezett, óarab eredetűek általában rövidek, témájuk a tiszta szerelem, a hűség, jellegzetes példájuk ’Utba és Rajjá története. A nagyvárosi kultúrát képviselő, bagdadi vagy baszrai történetek szerelem helyett szerelmi kalandokról, szép asszonyokról és rabszolganőkről szólnak, mint Ardasír és Haját an-Nuszúf története. A legsikamlósabb történetek viszont Kairóból származnak, mint Qamar az-Zamán és az aranymíves feleségének története, hiszen ez a város nem az erkölcsös életéről volt híres a muzulmánok között.
.
.
Forrás
MTI
multkor.hu
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.10.15. @ 11:44 :: H.Pulai Éva
