Szemerszki István : Mások (h)arca

Tedd a dolgod!

Mit nézel jobbra-balra?!

Kinek mit rejt az arca.

Te az életed arcról olvasod?

Más mondja meg a holnapod?

Más nem te vagy, az életed te hordozod!

Akkor vagy jól, ha lelkedet te gondozod.

Mit vársz te a másik díszhuszártól?

ki nem jobb, mint te, s t?led elpártol?

Vedd kezedbe azt, ami beleillik,

nyomd a kilincset, s az ajtó kinyílik.

Miért maradnál, ha itt sötét és hideg van?

Félj csak a változástól, és hunyj el halkan!

Miért vársz száraz forrásnál,

hogy ott majd víz buggyan?

Közben szomjan halsz bémán,

mert bolyongsz a múltban.

Menj tovább! lásd sokan ülnek az útszélén,

agyukat eltompítják zenén és tévén,

de te ne vesd meg ?ket, ezzel er?d pazarlod,

menj, keresd mi éltet, a b?nt majd elhagyod.

Menj és repülj, ha szárnyaid vannak,

ne a földet kotord, ha te szélember vagy.

Ne nézd a földet, légy fenn az égen,

hol társaid dalolnak ölel? szélen.

De ne feledd soha, míg az élet élet,

a leveg? a többié is, életed velük éled;

ugyanaz az anyag alkotja szellemed porát,

fogyaszd velük az összetartozás borát.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Szemerszki István
Szerző Szemerszki István 4 Írás
Nem lényeges ki vagyok, talán csak az, amit adok. Bár az sem én vagyok. Sokszor némán telnek a napok. Talán akkor vagyok jól, ha hallgatok.