Ernst Ferenc : Gúzsba kötve

Nyomtatás

Szótlanságom burkában ülve

bújik meg a távol, remél.

Ha most szemed szemembe merülne,

lehet, mindent megértenél.

Talán ha belülről simítanálak,

súgnám füledbe a belső hangokat,

nem kergetnének őrületbe a szálak,

melyekkel kint létemkor körbefontalak.

Ott suttognék benned míg alszol,

s vetíteném beléd az álomképeket,

aztán reggel, mikor a kakas szól,

a vászonra festenék egy újabb réteget.

Nem! Ne hidd, hogy átszíneznélek

maradj csak így, ahogy láttalak,

csupán átmázolnám a szürkeséget,

hogy színeid újra látszanak.