Vers

Kosztolányinak

  Virágvasárnap születtél ezernyolcszáznyolcvanötben,  hetven évvel késelődve én, akinek hátha bátyja vagy azóta, hogy szeretlek, játszani, hogy tanítottál: van, mi szent, de az is nevet, mér lennék hát búval festve, bohócszájat szélesebbet kis időre minek fessek; amögött is fog van, [… Tovább]

Vers

Mi így

Ha bármikor be akarsz  jönni hozzám, kopogtatnod  abszolút felesleges.    A hangok nem hiányoznak. Neked pedig szól a rádió, olykor rákérdezek a hírekre.   A szándékok jobbik arcát  fordítjuk egymás felé. Megbeszéljük hová megyünk legközelebb.   Így télen korán nyugovóra [… Tovább]

Vers

Pára vagy köd…

    Csak bámulok előre, félek, magam is köd leszek. A pizzafutár odébbállt, mikor tulajdon árnyéka belecsapott. Rémületében még felszisszent, majd kalapjával nyelte el a pára. Csak nehogy én is szétfoszoljak, ebben a nyirkos kapualjban, ahova sehogyan sem bírok bejutni, [… Tovább]

Tanulmány

Karácsony és Mikulás betiltva!

Nem a többistenhívő római császárok és csatlósaik tiltották be Karácsony megünneplését, hanem a keresztények! Mikulás és Karácsony betiltva!     Gondolom, a címből már sokan Krisztus keresztre feszítése utáni első századok keresztényüldözéseire asszociálnak. Nem! Nem a többistenhívő római császárok és [… Tovább]

vegyes

Végszó helyett

  Belém harapsz szavakkal kötlek össze fagyhalálból ébredésem rügyfakadásod ösztönözte. Éltető forrása leszel régiúj hajtásaimnak, ha indulnál is tőlem el, magamba visszahívlak. Itt vagyok előtted, látod? Sáros lett a térdem. Imamorzsák száradnak a hitetlen tenyéren. Ostya lett a testem vérem [… Tovább]

Vers

Ébredés

saját fotó   Ébredés             Koosán Ildikó   És itt az új nap, elfogadni a kezdet optimizmusával? még bizonytalan, maradék lendület, vagy új nekirugaszkodás visz előre ma is tovább;   most derül ki, van-e kellő feszültségkeltő  elő-anyag, izmok, idegek bejáratását [… Tovább]

Vers

Ott szeretlek

  Ott a testi vágyon túl szeretlek, túl kebleid dombjain, messze öled  völgye mögött. Nem csupán  ölelő karodban, nem két lábbal  a Földön, s nem veled  szárnyalva az égen. Tudod, én téged  ott szeretlek, legbelül, virágzó lelked Édenében, ott még [… Tovább]

Vers

Fázom

  Ma hunyorgok fényedtől, Istenem, csak a kínnak sötétjét ismerem. Felöltözött lélekkel is fázom, pedig lassan rügy fakad a fákon. A szív pumpál még, bár a test hideg, sarkamban már a rút halál liheg. Hatalmasat robbannak a zajok, a csendben, [… Tovább]

Vers

Víz

    Surrog, csobog, csörgedezik vagy hömpölyög, dús lélektér a képlékeny rezdülése, ujjam hegyétől egész testemben sajdul az istenadta víz vad hullámverése.   Szelíden sodródnak a gondolataim, lebegő uszadékfa minden ámulat. Lágy érintés nyomán kérészek szárnyain csipkehártyát növeszt a szél, [… Tovább]

Vers

Gúzsba kötve

  Szótlanságom burkában ülve bújik meg a távol, remél. Ha most szemed szemembe merülne, lehet, mindent megértenél. Talán ha belülről simítanálak, súgnám füledbe a belső hangokat, nem kergetnének őrületbe a szálak, melyekkel kint létemkor körbefontalak. Ott suttognék benned míg alszol, [… Tovább]

vegyes

(Rem)élsz

    Kicsúszott pillanat, elszaladt. Olcsó kép a falról, leszakadt.   Üvegbe zárt semmi, elillant. Bámuló borjú képe, bevillant.   Hegytetőre mászott agy, körbenéz. Szikláról bucskázik le  az emberész.   Jobbról, balról pofon, maradunk. Aprópénzért nyújtjuk, kalapunk.   Itthon vagyunk, [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 23.

23.   A Bárczy lány megmentése megalapozta Robert hírnevét. Az újságok is cikket közöltek róla, és egyre több munkája akadt. Maga köré gyűjtött néhány általa kiválasztott embert, akiket elküldött maga helyett azokhoz a tehetős családokhoz, ahol számítani lehetett valami jelentősebb [… Tovább]

Vers

Három év – Egyedül

  Már tavasz kopog, az ajtó előtt vár, ruhája színes, arca még fehér és csillagtalan éjen, ha búvik a hold, remény ébred – ablakszemén.   már felvettem fehér inged és gombok közé fűztem itt maradt félénk sóhajod, arcomra színeztem egy [… Tovább]

Elbeszélés

AZ ÉLET FINTORA (Második rész.)

Matyi, a kissé görnyedt hátú, hajléktalan férfi még alig múlt negyvenéves, de ötvennél is jóval többnek látszott. Szeméből már rég eltűnt a csillogás, tompa, reménytelen tekintettel bámult a világba.    

Egyéb

mert mi az ember?

  sms 50-70 évben, ki előbb, ki utóbb.., mondandója akkor is: több se, ismétlések – abból is felejt, s mindez kivel?.. időre kent lassú freskó, beszáradó, amire készült hanyagolható, talán egy lájk a végén, ne tudd meg mire: hogy itt [… Tovább]

Karcolat

9000 forint

Már-már szokásosnak mondható Balaton parti sétámon baktatok. Mert hogy hetente, kéthetente, néha meg naponta járok egyet arra. Csak úgy, magamban, másnak nem fontos ez, punnyadni jobb bezárt szobák mélyén. Elmerülni a virtuális sivatagban. Nekem a tó lett a sivatagom! Nem [… Tovább]

Humor

Kedves Húgom

Szép az élet. Kedves Húgom!   Nagyon megörültem a levelednek, de kicsit meg is hökkentem attól, hogy beszereztél egy kis kecskét háziállatnak. Itthon valóban szép volt a „Mufurc”, és amikor ivartalanítottuk, már nem is volt olyan büdös, de mégis. New [… Tovább]

Vers

Mielőtt végleg

  Döngölt földpadlóra hasonlít a táj, ahogy rajta fekszem mozdulatlanul, hideg, földszagú minden, szinte fáj fülemnek, ahogy hangokat tanul. Tücsök zenél, valahol itt, közel, távolból a vonat füttye szól, én maradok, most másokat visz el, ahogy kijelölt pályán araszol, valami [… Tovább]

Vers

Semmiség

  Öregasszony a Kárász utcán birset árul egy padon.Foltosak és férgesek,első blikkre ott is hagyom.Fél másodperc múlva bűnbánóan visszalépek,kezei már májfoltosak,de nekem most mégis szépek,ahogy a portékát nyújtja felém. Picit remeg. Talán fázik?    Aranyoskám, jó lesz ez,vagy legyen inkább az a másik? Mindet [… Tovább]

Vers

Ránctalan álom

  Falut álmodtam… takarost,kis patak partra fapadot.Mesélő fákat, lombosat,szánkót repítő dombokat. Álmodtam termő körtefát,kifakult múltnak újruhát,kezem ráncára csókokat,mosolyt varázsló bókokat. Fényt is álmodtam, lám, ragyog,a rigófütty tavaszt csacsog,s oly gondtalan a homlokom-én mégis tovább álmodom.    

Vers

Első nap

  Indirekt mód feszült a csend felett az Isten, lágy, szelíd szavára megriadt a rejtelem, mely akkor bontotta ki önmagát a semmiből, mikor teremtő szavára létrejött és megjelent. Így lett a végesből, kiesből, pusztából a végtelen. Az Úr pedig halkan [… Tovább]

Elbeszélés

Az élet fintora (Első rész.)

István megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzett a perifériára szorult emberekkel szemben. Viszolyogva mérte végig az elhanyagolt külsejű hajléktalanokat, a kukákban turkáló koldusokat, miközben gőgös eleganciával nézegette ápolt körmeit, fésülgette lágyan omló hajfürtjeit, igazgatta frissen vasalt ingét, s elégedetten állapította meg, ő minden [… Tovább]

Vers

Mit szólsz, világ?

  Lobog a nyár. Kékvászon égre festett csend a táj. Színek tombolnak, virághabzás az élet.   Ösztönből kíváncsian nézek hátra: mit szól a világ? A gyors teszt szerint  a kevés járókelő semmi  érdekeset nem vesz észre, vagy csak úgy tesz. [… Tovább]

Vers

(M)ész

Kacérkodik a Nap, súg a szél. Az idő ruhát szab, az ember eszmél.   Mételyez a rossz, kisiklik a gondolat. Előnye egy orrhossz, marja a csontodat.   Mondod, hogy elég, befogják a szád. Ez csak a csőcselék, sziszegi a gazdád. [… Tovább]

Vers

Csendem küldöm

    Csendem küldöm – ostorozlak. Mint flagellán hasítom át húsig bőröd hámrétegét, pálcát dobok, ütlek, míg karom elvásik.   Isteni megalázkodás. S ha mégis felütnéd konok fejed, lágy mosolyt simítanék büszkén rád, lám, szívós vagy. Erő felett.   Bírod [… Tovább]

Vers

– időnkénti –

  Én a világot időnként kéknek szeretem,amolyan égi béke-kéknek, de ugyanezenidőnkénti alkalmakkor megcsodálomkarcsú Holdunk sápadt aranyát, és várom már az áprilist, az évszak melegéndédelgő kék jácintok kölni illatát.Szeretem az ághegyeken dudorodórügyek tengerét, és szeretem, ha sajátfüveitől zölden hömpölygő a rét.Nagyon [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 22.

22.   Robert ezután visszatért arra a környékre, ahol a Bárczy villa is állt. Szerette volna megtalálni a gombostűt a szalmakazalban. Vagyis azt az embert, aki a levelet küldte a családnak. Feltételezte, hogy az illető, akár mint megbízott, vagy tényleges [… Tovább]