Avi Ben Giora. : Az aranyifjú 19.

19.

 

Robert a kezdeti időszakban, nehezen boldogult. Ám a rendkívüli nyelvtanulási készsége segítette. Alig egy év alatt sikerült úgy elsajátítani a nyelvet, hogy tolmács, illetve más segítsége nélkül is képes volt szabadon kommunikálni magyarul. Szimony is nagyon meg volt elégedve a munkájával. Nem csak a teljes kialkudott fizetését kapta meg, hanem még ezen felül azonnal elő is léptette, ami természetesen anyagiakban is megmutatkozott. Aztán egy nap különleges kéréssel kereste fel Szimonyt.

— Tudom, hogy szüksége van rám, de rendkívül fontos volna pár nap szabadságra mennem. Okvetlen kell találkoznom a feleségemmel és a családommal.

— És ezért miért kell tőlem szabadságot kérnie? Gondolom, hogy nem valahova a világ végére kell mennie, hanem Budapest egy másik kerületébe.

— Ha igy állnánk, akkor nem kerestem volna fel önt. Elég messzire kell utaznom. Hollandiába. A jelenlegi közlekedés mellett ez nem egyszerű. Maga az utazás két vagy három nap. Tehát ha kérhetnék egy, illetve két hét „eltávozást”, nagyon hálásan megköszönném.

— A családja nem itt él? — kérdezte meglepetten Szimony.

— Nem. Hollandiában, sőt néha Franciaországban. A feleségemnek ott is van egy háza. Ha ideje engedi, akkor ott tartózkodik. Jelenleg azonban Antwerpenben van a kislányommal, a szüleim otthonában.

— Rendben van, kap két hét szabadságot. De siessen vissza, mert van itt egy kérés, aminek eleget kell tennie. Hivatalosan nekem kellene foglalkozni az üggyel, ám a család határozottan magát kérte.

— Engem? — lepődött meg Robert.

— Emlékszik arra a fiatal lányra, akit nemrégen húztak ki a Dunából, a maga közreműködésével? Nem ugrott a Dunába, leesett a hídról, miközben maga állandóan szóval tartotta, és képes volt lebeszélni a terve végrehajtásáról. Az sajnos egy külön pech, hogy nem várták meg a tűzoltókat, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy lesegítsék a hídról. Igy történhetett meg, hogy miközben le próbált mászni, megcsúszott, és a vízbe pottyant. Maga meg utána ugrott és „kihalászta”.

— Hogyne emlékeznék! Néha még most is meg szoktam látogatni a családja körében. Ám az elmúlt időben nem volt időm rá. Történt valami?

— Sajnos igen. Szóval ez Bárczy lány ismét eltűnt. Senki sem tudja hová. A szülők feltételezik, hogy a volt udvarlója, az a nyikhaj színész csalhatta el. Amiatt akart öngyilkos is lenni. A pasast nem találjuk, pedig minden követ megmozgattunk. Nekem volna a feladatom, tovább folytatni a nyomozást, ám a család arra kért, hogy önt bízzam meg ezzel. Van valami elképzelése, merre kéne keresni?

— Kényes ügy tudom, de sajnos nem áll módomban elhalasztani az utazást. Igyekezni fogok mielőbb visszatérni. Gyanúm az többféle is van, de nem akarom önt ezekkel esetleg hamis irányba terelni.

— Tehát akkor amint visszatért kézbe veszi az ügyet.

— Természetesen kapitány úr. De engedelmével, felkeresném a családot, és személyesen is megbeszélnék velük dolgokat.

— Menjen csak nyugodtam és minél hamarabb oldja meg ezt az esetet.

Robert ezután elment, a Keleti pályaudvarra, hogy megvegye a jegyét a bécsi gyorsra. Úgy tervezte, hogy az éjszakai vonattal a kora reggeli órákban Bécsben lehet. Kis szerencsével onnét hamar átjut Németországba, majd Hollandiába. A mostani eset váratlanul érte. Jól emlékezett az esetre, és a lányra is. A család akkor búsásan megjutalmazta, hogy megmentette a lányukat. Az eset után még többször is felkereste őket, akik szinte minden alkalommal pénzt is ajánlottak neki. Minden látogatás során hosszan elbeszélgetett Zsuzsannával. A lány nem mutatta semmi jelét sem annak, hogy készülne valamire. Robert úgy gondolta, már régen elfelejtette a férfit, aki miatt öngyilkos akart lenni. A Bárczy család egyszem lányáról volt szó. Alig egy éve, hogy a lány, valami színházi előadás után megismerkedett egy fiatal színésszel, aki éppen akkor debütált egy darabban. A szülők, miután tudomást szereztek róla, hogy lányuk egy fiatal színésszel járogat, megkeresték a fiatal férfit. Pénzt ajánlottak fel neki, ha hajlandó szakítani a lányukkal. A férfi visszautasította az ajánlatot, mire az apa megfenyegette, hogy kirúgatja a társulatból. Ezután a tettek mezejére lépett. Felkereste a társulat igazgatóját és rendezőjét. A direktor meg volt ugyan lepve, de megnyugtatta Bárczyt, hogy hamarosan megválik a színészpalántától, mert igencsak kellemetlen információk birtokába jutott. Valakitől egy olyan „fülest” kapott, hogy a szegényes gázsiját, nőktől kicsalt, és más kétes üzletekkel próbálja kiegészíteni.

Sajnos még mielőtt Bárczy bármi mást léphetett volna, tette Zsuzsanna az öngyilkossági kísérletét, de szerencsére Robert révén megúszta. És most újból eltűnt. Robert persze gyanította, hogy a volt ficsúr keze van a dologban. Ám mivel otthoni ügyei miatt kénytelen volt utazni, el kellett napolnia a kutatást. A szülőket felkereste, és pár új információt is kapott, megtoldva egy csinos kis pénzes borítékkal. Biztosította őket, hogy legkésőbb egy hónap múlva ismét Budapesten lesz és kezébe veszi az intézkedést.

Este kiment a Keletibe és elutazott Antwerpenbe. Hosszú idő telt el, hogy nem járt sem a szüleinél, sem Katyerinánál. És a kis Tányát sem látta. Már előre örült, hogy hamarosan találkozik szeretteivel. A mostani utazását már nem lett volna képes tovább halogatni. A határidő, amit az apja adott, vészesen közeledett. Mármint az a dátum, amig az apja hajlandó volt fizetni helyette havonta Katyerinának.

Budapesten, a kezdeti nehézségek után szépen kezdett gyarapodni. Sok, a Bárczy lányhoz hasonló esete akadt, annyi különbséggel, hogy a legtöbb esetben nem került sor újabb kísérletre. A lányok legtöbbje belátta, kár volna eldobni az életét, amit a család irányítása mellett folytathat normálisan. A családok meg elég hálásan honorálták ezért Robertet. Ismét elég szép pénzt szedett össze. Sőt már saját lakással is rendelkezett Budapesten. A családok honoráriumából tellett szinte mindenre. Most ezt a kisebb vagyont akarta Katyerinának átadni, illetve visszafizetni apjának is az eddigi kifizetéseket.

Másnap hajnalban már Bécs utcaköveit koptatta. Sajnos csak a déli vonatra kapott jegyet, amivel folytathatta útját. A rendelkezésére álló időt városnézéssel töltötte el. Határozottan megtetszett neki a császárváros, és elhatározta, amint módjában lesz, itt is vásárol majd egy házat, ahogyan Franciaországban. Késő éjszaka volt mire megérkezett Németországba. Szerencséje volt, mert sikerült elérnie egy éppen Amszterdam felé tartó expresszt. Sőt egy hálókocsi teljes kényelmét is élvezhette a hátralévő utazása során. „Alig” három napos utazgatás után érkezett meg Antwerpenbe, családja körébe.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.27. @ 15:51 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.