Koosán Ildikó : Délen délben

saját fotó

Délen délben

 

                       Koosán Ildikó

                      

 

zegzugos kis utcák meredekét

követve osztódik kecsesebb,

teltebb szigetre, s terül el

pihegve házak, terek közt a csend;

 

A hőség résein vékonyka szellő

préselődik át,

alig mozdítva a karcsú pálmafák

árnyéktalan lombját,

s mint aki elunja, ernyedten vízre száll.

 

Kisztus keresztjét homokból a parton  

aki napokig formázta, egy balkon

árnyékában elnyomja az álom,

csupán a tengeren

e végeláthatatlan promenádon

lebeg ködbe veszve

az óceánjáró robosztus teste,

mesterséges sziget.

 

egyszer együtt voltunk itt veled

villantja fel a képzelet,

olyan ismerős, kedves ez a táj;

két kézzel tépem a sebet,

nem érdekel, ha felszakadva fáj,

évek raktak rá hűsítő tapaszt;

erőmet, időmet folyton latba vetve

mért vágyom vissza mégis ugyanazt?

 

2018. március 5.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 951 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.