Böröczki Mihály - Mityka : VONYIGÓ

Nyomtatás

Egy hosszú nyélre szögelőzték dölyfét,

s a kazal horpadt oldalába döfték,

ott pihegett, lecsüggődve hunyóba

a legtöbbet a szalma martalóca,

az óvatosok messzire kerülték,

mert fortély teremtette és a szükség,

ha mozdulózták, soha nem volt szolga,

csak szúrt és húzott, más se volt a dolga,

s hogy jó szándékát semmi szó ne érje,

rávigyázott  a kazal tetejére,

s a nyár örömét szüretelte bőven,

a havas markú, hideg télidőben,

s bár érezte, hogy simogatja lelkét,

az istállóból kiszökött melegség,

a nagy szerszámok halmazába téve,

csak hosszú csönd volt, olyan semmiféle,

az ő szakmáját senki más nem űzte,

hát tudására jogosan volt büszke,

csak kis darabot kapott világból,

de álmot épített sok szalmaszálból,

és mintha föltámadását szeretné,

csak lehevert a szétdőlt  kazal mellé.