Böröczki Mihály - Mityka : VONYIGÓ

 

Egy hosszú nyélre szögelőzték dölyfét,

s a kazal horpadt oldalába döfték,

ott pihegett, lecsüggődve hunyóba

a legtöbbet a szalma martalóca,

az óvatosok messzire kerülték,

mert fortély teremtette és a szükség,

ha mozdulózták, soha nem volt szolga,

csak szúrt és húzott, más se volt a dolga,

s hogy jó szándékát semmi szó ne érje,

rávigyázott  a kazal tetejére,

s a nyár örömét szüretelte bőven,

a havas markú, hideg télidőben,

s bár érezte, hogy simogatja lelkét,

az istállóból kiszökött melegség,

a nagy szerszámok halmazába téve,

csak hosszú csönd volt, olyan semmiféle,

az ő szakmáját senki más nem űzte,

hát tudására jogosan volt büszke,

csak kis darabot kapott világból,

de álmot épített sok szalmaszálból,

és mintha föltámadását szeretné,

csak lehevert a szétdőlt  kazal mellé.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.