Naszluhácz Judit : Kórkép

Nyomtatás

Emberbőrben sakál lapul,

vonyítása égig hatol,

habzó szájjal tépi, marja,

ki az igét másként hallja.

Szeme forog, foga véres,

mindig emberhúsra éhes.

Csatornákból szennylé csorog,

gyűlletből gyűrött koncok.

Józan Ész sír, láncra verve,

Holnapoknak kész a verme.

Sírba temetik a Napot,

hantján taposnak a vakok.

Lábbal tiporják az Istent,

dőlt keresztek  lelke retten.