Ki vagy te, ördög fattya, vad démon,
hogy elveszed szűzi fehérségem,
angyalszárnyam ég a derekadon,
s kéjesen nevetsz e gyengeségen.
Kérlek, vigyázz, ne olvaszd a jeget,
hisz vulkánkitörés e mozdulat,
s önpusztítássá válik, meglehet,
ha hűs fejemre izzó kéz tapad.
Pokoli erő vonz, húz tehozzád,
nincs akaratom, elloptad erőm,
láva szülte kisasszony, ha tudnád,
én vagyok úr az égi jégmezőn.
De tűröm, égess el, semmisíts meg,
vígy a poklodba, én veled megyek,
sejtjeink e tűzben eggyé égnek,
te isten, te démon, te szörnyeteg.
Kép: Barabás Zoltán Katarzis c. festménye
