Ernst Ferenc : Holtpont

 

 

Ott ragadtunk.

Sárban, iszapban.

Eső áztatta

rétek szélein.

Semmi sincs,

és minden csak van,

nem él, csupán

napról napra létezik.

Testünk könnyektől

sikamlós verem,

a lélek 

hátulgombolós

kabátot húz magára.

Kényszermosoly.

Örömfátylainkat

rongyosra rágja

az idő, mint

óriási moly.

Aztán elszáll,

mint papírsárkány

a viharban.

Szakadt idegszálakon

cikázva,

felhők között,

észrevétlenül.

Baj van?

Kérdésnek indult, 

a végére pont kerül.

Baj van.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...