Hegedűs Adriana : (M)ész

Kacérkodik a Nap,

súg a szél.

Az idő ruhát szab,

az ember eszmél.

 

Mételyez a rossz,

kisiklik a gondolat.

Előnye egy orrhossz,

marja a csontodat.

 

Mondod, hogy elég,

befogják a szád.

Ez csak a csőcselék,

sziszegi a gazdád.

 

Satuba fogva az ész,

csak néz, csak néz.

Törött pallón átmész,

szakadékba hull a kéz.

 

Megragadod a fűszálat,

semmi felett lebegsz.

Bevered az állad,

lényedben remegsz.

 

Kiút után kutatsz,

tépázott egód szakadt.

Elkapod a fejed,

ha szádhoz ér a falat.

Legutóbb szerkesztette - Hegedűs Adriana
Szerző Hegedűs Adriana 6 Írás
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim és jó pár antológiában is. 2019-ben jelent meg egy önálló verseskötetem, mely a "Sorsutas" címet viseli. Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít találkozik mások gondolatával, érzésvilágával.