Kőszeghy Miklós : Első nap

 

Indirekt mód feszült a csend felett az Isten,

lágy, szelíd szavára megriadt a rejtelem,

mely akkor bontotta ki önmagát a semmiből,

mikor teremtő szavára létrejött és megjelent.

Így lett a végesből, kiesből, pusztából

a végtelen.

Az Úr pedig halkan suttogott:

Legyen!

 

És lett a csendből indulat, lett szélvihar,

s lettek milliárdnyi pislogó csillagok,

szélesség, mélység dimenziói hódításba kezdtek,

és Minden lett a Semmiből és a Semmi

elhagyta a létező valót, csak nyomát

hagyta hátra, a paradox kompromisszumot:

a nevét, melyet a mindenségbe beleégetett,

s azóta zűrzavaros, holt magot terem.

 

Előtte csend, mögötte csend és benne csend!

 

A csend felett az Úr pihen!

Őrzi, hogy a Mindenség titkába zárva

a Semmi léte is egy örökkévalóság legyen!

 

“lett reggel és este, első nap

és Isten látta, hogy ez jó!”

Legutóbb szerkesztette - Kőszeghy Miklós
Szerző Kőszeghy Miklós 42 Írás
Férj, 4 gyermek édesapja, evangélikus, hitoktató, gyülekezeti munkatárs versfarigcsáló, írogató most éppen balatonboglári porszem.