Sorsukra szállt egy bűnös kor madara,
hátuk mögött bús, kivérzett századok.
Felvetett fejjel csendül az ősi szó,
büszkén dalolja Kárpátok havasa.
Korszakok árjában, mint agg hajós,
partra bárkájuk végül úgy talált,
szívükből kiszakított vén haza,
hallgatja lelkük keserű sóhaját.
Legutóbbi módosítás: 2018.03.18. @ 12:34 :: Naszluhácz Judit
