Seres László : Máról-holnapra

Túlcsorduló étvágy az ínség…)))

 

 

Számok, csekkek bűvöletében 
égsz el. Ilyen a sors. Utálod,
mégis számba veszed őket.
Ahogy ők rád kényszerítik magukat. 
Hol sikolyos sellőnyi öröm, sovány
a fizetés, ott derékaljnyi semmi marad, 
üres kőbölcső életek világra jötte előtt,
vagy ébenfekete koporsóba vert 
utolsó szeg, elvetélt jövő, pár félholt 
krajcártetem, melyből magad 
havonta porig rombolhatod.

Számsorok, kivégzőosztagok, 
elvérzett végösszegek. A lét 
szükségtelen szükséglete ölelkezik 
ridegen egybe s ahogy tanultad, 
már el is hiszed, nulla magában nulla, 
s minden elvész, sápaszt a tudat, 
ki nem alkuképes, örök vesztes.
Sátáni ajkakon habzó hivatalos pecsét. 
Már nem is kér, de lefoglal s elvesz,
ujjai köré csavar a pluszból mínuszba 
fordult semmitmondó bamba lét. 
Aztán újra kezded, osztasz s kivonsz. 
Se szorzás, se összeadás.
Túlcsorduló étvágy az ínség. 
Málló falakba kapaszkodsz csak, 
mint ki ingyen konyhák előtt sorjáz, 
hol könnyű a zseb s nehéz a lélek.

A bevétel-kiadás számai tesznek 
félvakká. A kiadásokat látod,
ahogy halotti torként köréd gyűlnek 
s mint kifordított porzsák
havonta hullsz előttük térdre.
A holnapot még összekapargatod. 
Boldog vagy, ha akadnak morzsák, 
s bőkezűn osztod szét az ígéretek 
nincsen maradékát.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.