Olvasgatom a híreket, de hamar abbahagyom… Nonszensz, milyen baromságokban hisznek egyesek… S itt megállnak a gondolataim egy pillanatra, mert nem jut eszembe, hogyan magyaráznám meg a nonszensz jelentését. A guglit meg tekerni nem akarom, így marad a nonszensz, miképpen az is ostobaság, hogy nem papíralapú, friss, ropogós lapokat olvasgatok, mert utolért a gyors információáramlás. Nahát! Ki gondolta volna ezt akár harminc éve? S vajon, mi történik harminc esztendő múlva? Bizonyára, nem leszek. Ki a fene akar addig élni, míg majd az akkori egészségügy le sem szarja? A mostani sem működik.
És nem lesz nyögdíj, meg újság sem papíralapú, hanem globális egészben pusztítja majd az emberiség magát akkor is; feltéve, ha lesz még olyan… S az elhunyt gyermekem valahonnan egy karosszékből nézi, milyen volt a világ, mikor még Isten vigyázott a rendre, s édesanyja pedig a gyászban megpihent. Akkor talán megértem én is, micsoda képtelenségek lepték el e glóbuszt, s mindehhez nem kellett biológia fegyver sem az új népvándorlások korában… Elég volt egy értelmetlen baktérium lázadása vagy talán a Föld fordult ki a sarkaiból teljesen…
Debrecen, 2017. március 26.
Legutóbbi módosítás: 2017.04.11. @ 10:33 :: M. Fehérvári Judit
