Marthi Anna : Birs

Talán szürreálisnak hisznek, pedig

azt hiszem normális vagyok, summa summárum.

Azt hiszem őrülten szeretném biciklizés közben az árnyas sétányt.

De jobb ötletem van annál, lesz, ki felkarolja reménykedésem is,

párhuzamosok közé letelepszik egy világ. Festem könnyedén

arcomat, olyan lengén mint hegyek búbját: szél beszél hozzám,

idáig is elér. Isten is lábalatt fütyül, cipelem életek tűnt varázsainak

elmúlás fogalmát, úgy áldozom fel harcaim, hitemnek zálogán.

Ahol kiváltja szellemem, megpatkolva irreális tudást,

mesékből szágulunk ki együtt, a birsalmák fejbe kólintanak,

hős oroszlánok ereje emel, ádámévás kosztümöt lopunk,

játszva tanulunk mindent, arany színű, sóhajtó füveken.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak