Vörösen izzik a felkelő nap sugára,
tűzi a kék vizet, csak úgy száll a pára.
Kék vízben fürdőzők, ki zöldben, ki sárgában
se szeri, se száma a pancsolók hadának.
A tó mellett legelők,
buja zöld rétek,
sárgállik benne
pár tengelic meg réce.
Feltűnik egy gólya is,
a buja kavalkádban,
ezüstös halacskát
cipel a szájában.
Leszáll az est, eltűnnek e lények
baglyok,denevérek lepik el a teret.
Midőn pedig éjfélt üt az óra,
a baglyok fogják huhogóra.
———————
A rímeléshez kevés a magánhangzók egyezése, ha más a ritmus és a mássalhanzók a képzés helye szerint távol esnek, olyan, mintha bádoglavórral akarnánk cintányérozni. Helyenként már-már elkapnád az ütemet, aztán mégse, s mert ütemhangsúlyos verselésre hajaz, összességében ügyetlennek hat, nem szabadversnek.
Felütésnek ez a János vitézes utánérzés kimondottan rossz választás volt, jó lehetett volna, ha az ezt követő tartalom valami módon indokolja, és persze ha sikerül megütni egy Petőfi-szintet. Nagyon nem sikerült.
Naplóba javaslom.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.16. @ 07:05 :: Széles László Gábor