Marthi Anna : Még vállra fektetés?

 

 

Értsd már meg, hogy én sok mindenkiben látlak.

Hiába ez a morfogenetikus hablaty, amikor férc

vállán férc bábú, a rojtos szájú költőóriásra néz.

Foghíjas eredményhirdetés lenne, ha elismernéd

magad, meddig merészkedsz, melyikünk is tagad,

kinek nincs agya. Rongyból lettem, teremtettem.

Rögeszmémmel fel nem sülhettem: vért izzadsz,

de étek már szó, szív, szenvedély. Lelkesedéssel

a dús kelyhű tekinteten, még mire játszik a tény?

Ostobaságot vermelni, ihletért nőni még ég felé?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.16. @ 18:03 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak