Vers

Forró háború

  Beteget jelentettem és egész nap rád vártam. Kiültem az ablakba, és a nedves tűzfalat bámultam.   Vörösen fénylett a húsa, ahogyan az esőcseppek gyengéden nyúzták. Úgy éreztem azt a kéretlen kényszert, hogy levetkőzzek, és lelkem bájait újra kitárjam.   [… Tovább]

Vers

Visszafordítottam

  Visszafordítottam bejárt utamirányát, bús-sötét felhők alattindultam ezüst-deres hajnalon,még kísértek a fényes csillagok.Elmenni készültek, s a helyüketátadták a reggeli halovány fényű Napnak.Sokáig maradt, s eljött az este,helyét az égen a Hold kereste.Szép idő ez, szemlélődni tudok,ebben a fényben talán meglátom,maradt [… Tovább]

Vers

Rövidek

1. Magányos láng vagyok.Sötét.Démontűzzel égek. Titkomat nemhogy ember,Istense fejtené meg.   2. Meglep manapság akóbor pillanat,ha fényt látokegy-egy szemben, snem a részegpirkadat miatt.   3. irtóztató ez a lármaa lényeg elmerüla szobák kitárvaaz ember árvaa fájdalom megülaz arcokon – hiába 

Vers

Én elhiszem

Én elhiszem azt, hogy minden írva van,hogy aki menni készül tiszta marad,és körülötte a világ súlytalan,míg várja a kitárt angyalszárnyakat. Csak az elcsendesült hústömeg nehéz,mikor élő a holttal egybeszakad,mert sejtjeivel összefüggene mégnéhány oxigénmolekula-cafat. Márványos eget mardos a fájdalom,egy helyben állnak [… Tovább]

Vers

Jégtükör

Vaksi csillagok botorkálnak… (Jagos István Róbert: Téli út c. verse hatására.)     Lerágott csontok. Émely-illatok. Kutyanyál ordít. Vaksi csillagok botorkálnak, telihold görög… Jégbefagyott képemen röhög.   Kivénhedt állat – barázdált arc. Sosemvolt csatát mesél egy karc. Befagyott titkok. Dermedt [… Tovább]

Vers

Hófehér gyászban

  Ti nem láttatokannyi szenvedést,amennyit az ember csak akkor képes vinni,ha zimankós, fehér éjszakákonszívébe fagyott a bánat, és nem él márkívüle sehol senki, semmi,amikor körötte minden kihűlt,és halott fatörzsek dőlnek le sorban,s a lehullt jégmadarak csontjainnem hajt már soha didergő [… Tovább]

Vers

“Játszd újra, Sam”

“Játszd újra Sam” Harminchárom éve       Harminchárom éve, mikor én utaztam hozzád Pestre, egész nap csavarogtunk, és  a Gellért-hegyen a kezedbe  csúsztattam a kezem, rám néztél, és eltoltad magadtól – árulók kezét nem fogom – ezt mondta a [… Tovább]

Vers

Dermesztő éj

    Csillagok halovány fénye szegélyzi csak az égboltot.Csendesen csorog rám az éj sötétje,s halotti lepelként terülve a tájramagába zárja a múlt napot.Magányos lámpafény torz árnyakat szül,kusza formákban vetül a földre,egy jéghártyás pocsolyában elszenderülvemegpihen a gondolat.Fagyos szél csípi megdermedt arcomat,egy [… Tovább]

Vers

Szegény

  Gnómmá formált téged a titok. Az egyszerű gyermek elvetélt benned – tudod te is – réges-rég. A máz még fellelhető itt-ott.   Rajongsz beteges vágyaidért. Magadba masszírozod durván, szelíd gyermekmosolyok árán, ágyék szándék pontos rendszerét.   Árnyékok közt nem [… Tovább]

Vers

Jövő

    Úgy görnyedsz majd akkor önmagadra, mint démon feszít évszázados testfalat. Lépteken settenkedő árny-szőnyegeden bársonyos talpad alatt az egykori félelem.   Nem harag lepi el, csak a mocsok színein vált át sokezer fénytöredékké, maszatos, eső mosta dallam, lelkedig nyiló [… Tovább]

Vers

Mámor nyilaiból

  Úgy ölelsz át mint csontot a hús, Ajkaid csók-mérge végzetes, S míg szemeid vad igéje zúz, Testem örök hévtől részeges.   Ittléted zenéje andalít, Halk,szerelmes zsoltárt dúdolok, Hallgatom szívünk zengő árnyait, Kebleid tornácán hódolok.   Enyém vagy,mint lomha öntudat, [… Tovább]

Karcolat

Lakatba zárva

fotó: Orbók Ildikó   Hónapokig készültem az útra, annyi képet megnéztem! Tudom, hogy vannak pillanatok, melyek úgy rögzülnek emlékezetünkben, mint ifjúkorunk lakatba zárt szerelem érzése. Mi érezzük, és csak mi látjuk, úgy, ahogy számunkra a legszebb. Nem lehet szóval elmondani [… Tovább]

Vers

gyerek vagyok…

  gyerek vagyok, görbe inda-gyerek.kicsi, sovány, szomorú sorsú.apám elhagyott, nem nézett vissza.elment, csak szörnyű anyám maradt. láttam-láttam, mások hogyan élnek.apával, kutyával, örömmel.nekem mégis haza kellett mennem,na ja! nem várt csak buta nyomor. te ostoba anya, miért tetted.zarándok, hazug apám, miért,erről a neonreklámos [… Tovább]

Vers

Csak a parázs

Amikor elmész, csend lesz,mint a temetők melletti ösvényen,mint amikor leszedjük az utolsóterítéket is, majd elfogy amaradék bor is és a lemezt isbenne felejtjük a lejátszóban. Akkor apránként elvadulaz éjszakám dzsungele, fölém hajolmajd a fák kitömött magánya.Egyszer szeretném még látnia napfelkeltét, [… Tovább]

Vers

Visszatekintés

    Még  hittem  a  hősökben  és  ideákban, mikor  az  igazat  porba  hullni  véltem, és  nem  hittem  volna  el,  hogy  a  világban majdan  a  gonoszság  marad  végül  térden.   De  milyen  jó  tudni,  hogy  az  igaz  Isten adott  nékünk  pillangóléptű [… Tovább]

Vers

Amatőr játék

    Nevetséges előadás volt,ahogyan ott álltunk a színpadnakcsúfolt szobádban, díszlet- és jelmeztelenül.   Máig nem értem, hogy nem tűntfel neked, hogy csak egy nemtelen,zokogó lélek vagyok?      

Vers

én, te. ő

    lassan kialszanak a pesti fények, bár Budán itt-ott még pislog néhány, a Duna, mint valami sötét kérget az éjszakát himbálja hideg hasán.   a körúti bérházakon neonférgek, üvegcsőbábjuk perceg ahogy rágják, álmukkal befestik a hópihéket, így tarka latyak [… Tovább]

Vers

Testöröm

Egy óriás torok a végtelen, és csak falatnyi élv szerelem, a test eltűnik, borzong valami, a csöndet elnyújtottan hallani, és minden kívül lesz, ami belül, ahogy a két test összelüktetül, s a percekig fölajzott pillanat számlálhatatlan darabra szakad, és olyan [… Tovább]

Vers

Olyan szelíden

  Oly szelíd nyugvással őrzöm a múlt ezernyi emlékét, mint pocsolyák mélye a tavalyi hó fehérségét. Csak pillámon rebben olykor egy álom, s én távoli léptek zaját hallom moccanni arról, ahol kék lámpák osztják a fényt, hogy vakult szemek álmodják [… Tovább]

Vers

Lassan hasad

    lassan hasad a hajnal vajon merre jársz féltelek a hőség futkos  szobám falán gond kuporodik mellém az ágyra féltelek alkohol illata szál felém… érzem követ dobálnak feléd féltelek kerget  téged az éjben a drogok barátja az alkohol rabja [… Tovább]

Vers

Igazi ősz

Meleg takaró borul a szendergő tájra,barnán borít be viskót, állatot, fát,mintha az éjszaka királya várna,mikor lejtheti el suttogó álomtáncát. Rozsdaszínű már a kis erdőszéli ösvény,öreg tölgyről holt levél-eső ha hull,jussát akarja az ősz, ez a törvény,észak-keleti széllel kergetőzik vadul.    

Vers

épp mikor fagy

meztelen künn testembe bele-bele harapsz így csalsz a vesztembe csontba lelkig gázolsz   te fagy merevvé varázsolsz   (neked adom fényem) észre sem veszem és végem (………)   rossz kéj vagy tudom úgy közeledsz  aszalsz megkapsz beléd bukom kis tüzem lopod [… Tovább]

Vers

Már szárnya sincs

    Már szárnya sincsa csók-fosztott szónak,az éji kéjtcsak álmom derengi még,párnám őrzőjemegbúvó, buja bóknak,elrejti hangod,mint ezernyi tollpihét. Már szárnya sincsa csók-fosztott szónak,néma magánytrejt barázdált homlokom,földi poklota tűzcsiholónak,ki átlépettelhamvadt csontomon. Már szárnya sincsa csók-fosztott szónak,bár vívódásomjaját fröccsenti még,s ha néhaaz [… Tovább]