Schifter Attila : Visszatekintés

 

 

Még  hittem  a  hősökben  és  ideákban,

mikor  az  igazat  porba  hullni  véltem,

és  nem  hittem  volna  el,  hogy  a  világban

majdan  a  gonoszság  marad  végül  térden.

 

De  milyen   tudni,  hogy  az  igaz  Isten

adott  nékünk  pillangóléptű  álmokat,

hogy  haldokló  árva  is  átlebeghessen

lélekmagasságban  rejtező  síkokat.

 

Nem  kell  lemondanod  túlzó  vágyaidról,

és  bármikor  –  akár  a  mennyekig  láthatsz

álmaidból  szövött  repülő  ágyadról:

Az  izzó  poklokból  is  hazatalálhatsz.

 

S  hogy  ilyenformán  lettem  én  végül  “költő”:

az  apró  hazugságokat  kívánatos,

kellő  szavakban,  olcsón  egymásba  öltő:

Utált  lélekkufárokhoz  hasonlatos.

 

Akit  ( ha  ”úri  kedve”  éppen  úgy  vezet ), 

szenvtelenül  elorozza  a  szívedet,

és  pimaszul  nevetve  fittyet  hány  nektek:

Ti  ostobán  elbizakodott  emberek.

 

Hízelgek  én  úgy  a  bősz  népnemzetinek,

mint  a  meggondolatlan,  vad  lázadónak

s  a  hamvas  lelkű,  álmodozó  delnőnek.

Akár  hiúságtól  öntelt  zsarnokoknak.

 

Csak  Múzsámat  és  a  pőre  igazságot

nem  csalhatom  meg  rútul  én  sem  végül:

a  pennám  kék  vére,  ha  Ők  adnak  jogot,

míg  nemesen  szóló  szavakba  évül.

 

Olcsó  céda  –  te  is  láthatod  –  az  vagyok:

akit  napi  áron  akárki  megvehet,

de  nem  kell  piszkos  pénz vagy  rablott  vagyonok:

Csak  add  be  mosásra,  mocskos  kis  lelkedet. 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.