Vers

Axióma

  A reggeli kávéval elkortyolt álmosság vagyok, ahogy sejtenként végigfut bennem a keserű íz, kupacként asztalra dobált befejezetlen mondatok arról, hogy az idővel csak gyűlik a keserűség.   Hétköznapokká gyúrnak kezeim téged, élet, megszokás, rutin, ezernyi félrenyelt káromkodás, hazug szavakkal [… Tovább]

Monológ

Utálat

Kép: Monaco egyik parkjának szobra 2012. márciusában   Le kell szállni. Már megint. A nyirkos hideg erőszakosan vergődik át kabátom feszesre húzott textilszálain. Utálom. Hiába sürgetem lépteim. Húsz percre egyedül maradok a gondolataimmal, amelyek fekete homályban kavargó vizenyős légként süvítenek [… Tovább]

Vers

Gyertyaláng fényével

Gyertyaláng fényével borult ránk az este, kezem a kezedet akarta, kereste. Ajkad  izzó vágyat égetett bőrömbe, —————————- szemed a lelkemnek lett a tükörképe. Ujjaim hajaddal selymesen játszottak, szenvedély tüzében égve csókoltalak. Az egekig csapott, perzselt közös vágyunk, egymás karjaiban   [… Tovább]

Vers

Álom a télben

  Különösek most a téli napok, de tavasz felé közeledve mély lélegzettel érzem a szellőből, illatában benne vagy, élünk a közös ég alatt, s már szeretem a keskeny utcák csendes félhomályát, – voltak esték mikor arra jártál – visszagondolok az [… Tovább]

Vers

A szénégető

Picasso festményéhez 1895   Baszknak tartják ezt a sipkát, pedig baskír volt az ősöm… Nyelvem őrzi hunok titkát – szó sem hangzott még e Földön. Ki mit gondolt, megéreztük. Láttunk tenger-mélyt s koboldot, tűznél varrtunk csizmát, kesztyűt, bent daloltunk, mint [… Tovább]

Vers

ha túl soká mégy

    akik emlékezhetnének legtöbbjük már úton a szeretettek is virtuális csillagokkik itt maradtak míg lábujjhegyen nyomodbankezükben összemorzsolt tegnapoka hír lehetne futótűzde legtöbbször szemetesbe gyűrt olvasatlan rovathogy itt voltál csak keveseknek lesz fontosakkor már a halál a legfontosabb