Vers

Karjaimban

Karjaimba omlott lelked énnem vigyáztam, nem óvtam,Csendjeim harangjai pedig félreverten zúgtak, kongtak,üresen, mint kiszáradt folyómeder, melyben egykor hínárok és nádakvirultak, halrajok csobbanását, vízimadarak zaját hallgattuk,s versengve találgattuk, éppen melyik madár kurjant az éjbe.   De csendjeim csendek voltak, vészt jósló, [… Tovább]

Vers

Átsüt a halálon

Látod, fiam, tavasz jön újra.Neked bújtatja ki sírásom az összes hóvirágot,míg szélfúvásnyi sóhajom hull a földgolyóra.Bennem fodrozódik könnyű nevetésed,és csak nyüszít a jó szagú sunyiság ott,ahol tisztaságodat irigyli a lombtalan végzet.Tartalak. Mint iszonyú varázs a mocsár tetején járok,képzelt életünkről gyűjtöm [… Tovább]

Vers

Amnézia

    Rég elfelejtettük, hogy nagybetűs, igazEMBER-nek lenni nem bánat, hanem vigasz,nem kilátástalanság, hanem szűz remény,nem eszköz, hanem cél, nem szégyen, sőt, erény. Nagybetűs, igaz EMBER-nek lenni nem bűn,hanem vezeklés, nem tar húr a hegedűn,hanem égi zene, nem percnyi jó [… Tovább]

Humor

Szexualvecsernye

  Előjáték   Szokásos hétvégi elidegenedés. Bevásárlás az Óceánban (Auchan). Tolom a kocsit. Nincs benne százas, csak játékpénz. Hadd örüljenek, ha otthagyom a parkírozóban. Mindig ott hagyom. Ez már az örömszerzés egyik formája. Ötvenszázalékos. Nekem öröm nézni, amikor visszatolják. Azok [… Tovább]

vegyes

Csak élni akar…

Mindjárt dél és még fel sem álltam az íróasztalom rejtekéből. Anyakönyvek, akták takarták az asztallap minden négyzetcentiméterét. Nagyot nyújtózkodtam…      Kopogtattak… Alig érkeztem leengedni a karjaimat, amikor nyílt is az ajtó. A jövevény becsukta maga mögött, de nem jött beljebb, [… Tovább]

Vers

Ebédidő

    Nappal jött viharos csendjeivel, reccsen a hallgatás, ahogy a letépett vörös selyem, mi kapaszkodott volna még az ágykeretbe, tapadt volna még a matracon, hol oly mély meggyőződéssel várt, mint zárt szekrényajtók mögött lóg az ünneplőruha, fel-felragyogó eleganciával a [… Tovább]

Vers

Új

  Hagytam, hogy vállaimról szárnyat bontson több versciklusnyi rettegés, s míg repült, éreztem, hogy a tettetés is új irányt vesz, kézen fogva álarcaim, majd melleimről is legördült                                a torokban csomósodó izgalom. Most nem hagyom, hogy a téli táj mögé [… Tovább]

Vers

ki vagy te?

ki vagy te (?) a hangok rejtekében úgy szólaltatsz meg tested nem is rendül csak én vakarózok bennem szél nyergeli köldököd zsombolyát onnan tovább fel a kívánatos dombok fele mondd ki vagy te (?) lelked tükreibe kaparászom van-e remény benne a [… Tovább]

Novella

A trapéz

Illusztráció: saját kép, címe: Szeretet koldusai 1, anyaga:vászon-akril, 40 x 40 cm Ócska lakókocsiban sír a lány. Még alig múlt huszonöt, de homlokát máris mély redők rútítják el. Miért is van az, hogy némelyik ember ilyen korán megtapasztalhatja a szenvedést, [… Tovább]

Vers

Védtelenek

*Illusztráció: “Despedida” – Remedios Varo festménye Milyen szépek az egymás felé közeledők. Arcukon évmilliárdok titkos üzenete. Szemük sugarából a fény felszalad az égre. Ősi mintákat fest a csillagtalan éjbe. Milyen védtelenek az egymástól távolodók. Szemük sugarara fény ráfeszül, mint a [… Tovább]

Vers

Invokáció

A rajz Bartus Csilla grafikus alkotása     I:Poiészisz   Ó, ha volna hangom eldalolni Színes strófákban illanó neved, Addig írnám, bontanám szárnyait, Míg varázsomtól önként vall neked. Nem kímélném öleléstől lázas, Még félholt, szirmaid leső szemem, Addig míg e [… Tovább]

Vers

A tükör

    Kép: Leiterné Julika balmazújvárosi művész festménye     Puha gyolccsal simítom arcodról a port,  mit rárakott a zord idő, ne félj, majd kitörlöm a karcokból is, pedig kezem gyenge,  reszkető.   Te vagy ki láttad régvolt tavaszom szemérmesen [… Tovább]

Vers

Minden ágán

    Valóság vagy illúzióktól terhes időm várfalán. Hányszor nyert nálam bebocsátást a talány, vajon bennem létezel, vagy plátói logika szerint, nem lehet árva az, ki csillagot farag éjszakákon át,  és égboltra tűzi egyenként álmaink gyolcs zászlaját.  Nevet kapott minden [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Tiszta forrás

Megszülettél Te egyetlen, Te legfontosabb. Csak ne ebbe a világba érkeztél volna, akkor minden másképpen alakulhatna.    Veled. Kiemelnélek a világból, hogy ne piszkolódjon be a lelked. ————————- …inkább gondolat, hangos gondolkodás, a pillanat és a pillanat találkozása. Naplóba javaslom, [… Tovább]

Vers

Glória

    Levetik árnyaikat a tegnapok, fényt álmodnak az elvetett szavak, múltunk éléskamráit kinyitom, s az éj sötét fellegei alatt fennakad szobám falán a gondolat. – Még hallom visszafojtott sóhajod, de a szememben megtört hajnalsugár csak egy pillanat varázsa marad.Tüzes [… Tovább]

Vers

Feltisztulás

monológ az erőszakról Edgar Degas festményéhez 1880 körül       Végre eltűnt – az a mocsok… Félek tőle, mért tagadnám? „Frigyünk” erőszakot hozott – stricit nyög a két farpárnám. Húsomat is megszaggatta görbe körme – mint a bivaly! Szarva [… Tovább]

Vers

Épül-e újra

  Most didereg a természet,ködös reggel fagyot sóhajt,a szürkére meszelt égbolt,halvány fénysugarat óhajt! Most mégis árny uralkodik,bársonyfekete a határ,sötétségbe belehuhog,oly közelről a vészmadár. Most gyöngyöket sír a felhő,fájdalmat arat a kaszás,torz kínt rajzol az arcokra,a halálos csókolgatás. Most hol van [… Tovább]

Vers

Vidd magaddal…

M. Laurens: VIDD MAGADDAL… Ha mennél jeges télben,  fagyos szélnek közepében,  ha mennél, vacogva-fázva,  otthonodra nem találva;  pihenj vándor, s ne feledd,  melengetni lelkedet.    Ha mennél messze délre,  egy távoli vad vidékre,  hol tigris üvölt fák alatt,  s nem [… Tovább]

Vers

RINGATÓ

Nagy Horváth Ilona verseinek címeiből…     HAJOLJ KÖZEL… VALLOMÁSOK ideje van, MIELŐTT LEHULL a CSONTIG hatoló hidegben az IDŐTLEN, SEHOL nem időző CSENDSÖTÉT! HA ABLAKod kitárod, TALÁN ELÉNK TERÍTI EGYSZERŰ, szakadt subáját a konok JANUÁR. ZAFIR kék szemeidben MOST [… Tovább]