Tóth Zita Emese : Új

 

Hagytam, hogy vállaimról szárnyat bontson

több versciklusnyi rettegés,

s míg repült, éreztem, hogy a tettetés

is új irányt vesz, kézen fogva álarcaim,

majd melleimről is legördült                               

a torokban csomósodó izgalom.

Most nem hagyom, hogy a téli táj mögé

bújt sötét gyomromba fúródjon

kétségekkel vegyülten.

A Sors asztalánál ültem,

tenyerem vonalaiból jósolt,

elrántottam karom, s felcsattantam,

hisz én most nem hagyom,

hogy újabb napokba bújjon a szorongás

csalódott szájíze.

Sosem voltam híve a hangos, nagyszavaknak,

így épp csak kiszisszent ajkaim közül az elég.

Kilöktem magam alól székét,

megragadta ujjaim,

s dadogva magyarázni próbált, hogy de még…

Megrántottam a vállam,

kijárat felé vitt az öntudat,

nem tudtam az utat,

csak azt,

hogy most nem hagyom.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.28. @ 14:06 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 143 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.