vegyes

Parainesis

(egynémely költőkhöz)     Hányszor olvasom: “az este úgy jött ahogy szokott, szomorú szívekbe sáros ürességet lopott.”  Szavak. Súlyos szavak. Vagy csak tompán kongó kéreg? Úgy facsard a szót, hogy beleborzongjon a lélek! Olyan verset írjál, amit százszor elolvasnék, jó, ha szép, de [… Tovább]

Vers

Cupido ármánykodása

Cupido ármánykodása   A józan ész szavára a köd lehull szememről: szoborszép tested látva lemondtam Istenemről – egy istennő javára.   Meleagroszt lenéztem: hogy „óh váll’’ és „óh emlő” a férfi legyen ébren, főként akkor, ha költő, akkor mindenképpen!   [… Tovább]

Vers

Beteljesületlen

Álmaimat tekered mindennap gondolatombanlágy krumplis rétesbe. Alázatosan simul ujjadráncához szívemből még az a régi suhancláz…Hány év múlott nélküled el, mama, és ma is ott állszelnyűtt gyúródeszkád széle előtt mosolyarccal.Nem szólsz. Téged nem visel irgalmatlanul, és énsem kiabálom rád csendben-maradásodat. Eszmélbennem [… Tovább]

Esszé

Miért nem mosolygunk mi, magyarok?

Miért nem mosolygunk mi, magyarok?      Egy rádióinterjúban, egy szerencsés, de elsősorban tehetséges ifjú, aki huszonöt éves korára már mind az öt földrészt bejárta, az Antarktiszról hazatérve – ahol idegenvezetőként működött egy évig -, azt nyilatkozta, hogy a többi [… Tovább]

Adoma

Egyetlen kérésem (félperces novella)

                                                            Egyetlen kérésem      Tegnap leszállt hozzám az Úr angyala. Térdre borultam, és imádtam őt. Majd már éppen kezdett fájni a térdizületem, de nem tudtam, hogyan is kellene folytatni, amikor így szólt: –         Állj fel, gyermekem! Szolgáló testvéred vagyok [… Tovább]

Vers

Fényes ablakszemek…

1. Fényes ablakszemek kerekedtek a világra, csend ölelte át a várost. Egy villamos álmosan csilingelt a lámpa előtt, szél csókolt hideg ajkat. 2. Anyám ujjai közt elvesztek a tegnapi álmok, üres tenyerébe költözött apám utolsó szava, zongorám fekete billentyűin bukdácsolt [… Tovább]

Vers

D á r i d ó

Dáridó                        Koosán Ildikó  Buszváró, kényszerű alkalmi kégli,  ide húzódik, ha fáradt nagyon,  szellős, de hótól, hőségtől is védi,  főbérlő mától a viharvert padon.      Közel a kocsma, csoszog oda-vissza,  kivert kutya rég, nincs gondja semmivel,  vidul, míg maradék életét kiissza  [… Tovább]

Vers

Panoptikum

“Mi, hát nekem bajuszom van talán?” S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha, Ezt mondtam csak a széphangzás mián. “De hogyha ezt nem érti, drága mirrha, Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul, Kegyed nem készült, aztán hol az irka? [… Tovább]

Vers

Elhagyott ház udvarán

      Nyöszörgő kertkapu kilincsét markolja  a rozsda, sorsom   szitakötő-szárnya száradt lábnyomba taposva. Repedt üvegek  réseibe remegve kúszik  a nap sugara, az ingerült  tavaszi szélben nyikorog  néhány korhadt deszka.   Vaksi  szememben tavalyi álmok, múltam tornácán tán  csodára várok, [… Tovább]