„Mi, hát nekem bajuszom van talán?”
S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha,
Ezt mondtam csak a széphangzás mián.
„De hogyha ezt nem érti, drága mirrha,
Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul,
Kegyed nem készült, aztán hol az irka?
„Az ember végre még sincs csupa fábul,
Kegyed nem tudja, mi az asszonánc?
Eriggyen, mert rúgok beléje hátul. –
(S megint elölről.)
S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha,
Ezt mondtam csak a széphangzás mián.
„De hogyha ezt nem érti, drága mirrha,
Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul,
Kegyed nem készült, aztán hol az irka?
„Az ember végre még sincs csupa fábul,
Kegyed nem tudja, mi az asszonánc?
Eriggyen, mert rúgok beléje hátul. –
(S megint elölről.)
(Karinthy Frigyes: Antik szerelem)
Ó, te szép ívű kajla mirrha,
birka bundával,
ha tollam helyetted írna,
én is csak
magamat imádnám.
Kicsiket mondasz
nagy garral,
és ha nem bírod szusszal,
Madame Tussaud-nak akarsz
látszani.
Hiszed, hogy bárkin
kacaghatsz gúnnyal,
mert hátad mögött
két fúria-nővéred:
Aléktó és Tisziphoné
ott van?
De ha bika képében
Zeusz
köztünk
most itt volna,
hiába futnád előtte
a tiszteletköröket.
Nem aranyeső hullna öledbe.
Csupán a kérdés szólna:
Aztán hol az az irka?
