Vers

Eszméletnyerés

  Mikor kopár az égbolt, s jég a szélnyugtat virág-álmom: ne félj.Ennyi közhely elég, folytatom inkábbmásként, lengén, hisztollamban háborgás érik,mert vár, hogy felszínre adjam azt,ami nekem az élet, hogy énem épp hányásban fetreng,s hogy ágyam pihéin kő tanyáz,de vágyom, kérem [… Tovább]

Vers

Idő(szerű)

    Itt ülök miközben berreg bennem az idő. Megáll, újraindul. Agyamon szita,  szememen hályog szenderül. Csak az eszemet ne vedd el, Idő, az emlékeimet, és ne hagyd, hogy éljek majd tehetetlenül… Magatehetetlenül.          

Vers

Egek ura lennék újra

        Egek ura lennék biz újra,gyapjas felhőknek hátán,édes bizsergést várvána gravitációtól sújtva!   Fémmadaram, szárnyalj lebegve alkonyfény sugarába,s mozaikföldet látva,a szabadság vállára fektess!   Hullámzik a menny türkiz tava,a szél nevetve vigad,s a legfényesebb csillaggépem lesz, mi fölötted [… Tovább]

Vers

Tequila

Kockás ing, jól vagyok,boldogtalannak tűnsz,már nem a stressz a gond,egy vadbarom elütött, ott hagyott. indokod, hogy megöld,próbáltad, működött,még egy italt dobj be,dupla-dupla tequila jó lesz?

Vers

sarjadzó sorok során

S hogy értelme van-e?Rorschach-teszt a világ,nem belelátod,beleéled mind,ami fáj.S hiteles a játék,ki fentről néz, szemlél,és nem kiabál,akkor se, ha jóneked, haveszély vanvagy kiabálsz. amikor vagyok, nem kérdem honnét és merre tovább,mert akkor vagyok, akár a parancsolat: vonzás, taszítás,és magam is [… Tovább]

Vers

Ebola fakó

  Mégis szólok a szemnek a fülnek Talán nem ez lesz az utolsó vers Szótlanul mégsem hagyhatom Hogy nevünket a falra vizeljék Rendőrök ritkán járnak arra Ahol a kések nyelvén beszélnek És a félmilliós laptopot A vállról este letépik Hosszra [… Tovább]

Vers

Elhagyott babák

      Minden, ami itthon körbevesz, őrzi ma is a kezed nyomát. A törpévé összement babák,legók, piciny kinder-figurák ott ülnek, állnak a polcokon,könyvek között, fiókok alján. Rajtam kérik számon, merre vagy, s én rajtuk, hogy tudják, elhagytál. Elmesélem mindnek egyenként, hogy itt voltál parányi gyermek, értelmed is [… Tovább]

Vers

Vas-fohász

monológ Otto Dix festményéhez 1937       George vagyok – az ön-tő-gyárból… Nagy Időkre csak biccentek. Megélek a Földön bárhol,   apám sem volt satnya herceg. Öntudatom tán a hibám? Mért dolgozzunk szarér-hugyért?! Átlátok nyálas szó-szitán, s pörölök – [… Tovább]

Vers

Beleégünk az örök világba

RÖNTGEN     Ahogy eltűnt a nap a bársony égen,a szemedet idéztem vissza éppen,kerestem fénytöréseit, és a jó csönd lassan visszavittabba a régmúlt, színes világba,amikor még boldogan mosolygottrám a sárga,- a nárcisz bájos, szégyenlős virága, és a liliombüszkén, hófehéren hajladozott [… Tovább]

Vers

Értünk kiáltok

    Hallgatott a pillanat akarta ölelni a percet. Sötét folyosók mélyén, hangos sóhajok az órákkal útra keltek. Fogytak a napok léptek ragadtak sárba s a fájdalom kapuk előtt öklét egyre csak rázta. Levelek hulltak, fák feje földet ért. Virágok [… Tovább]

Vers

Mosófazék

Öröm formázta öreg türelemmel,s a bádogos, az értő mesterember,az asszonynép se álmodozott szebbről,s az engedelmes horganyzott lemezből,mintha a kezek széptevője volna,kihengerült a mosófazék forma,így tüsténkedte erősre a szükség,az öblös edény paraszt színezüstjét,és nagy öblében, mint ki csáberőt hisz,melegedett a fölfogott [… Tovább]