Böröczki Mihály - Mityka : Mosófazék

Öröm formázta öreg türelemmel,
s a bádogos, az értő mesterember,
az asszonynép se álmodozott szebbről,
s az engedelmes horganyzott lemezből,
mintha a kezek széptevője volna,
kihengerült a mosófazék forma,
így tüsténkedte erősre a szükség,
az öblös edény paraszt színezüstjét,
és nagy öblében, mint ki csáberőt hisz,
melegedett a fölfogott esővíz,
mert akkoriban furfangos világ volt,
a víz is, mint a sóhajtozás, lágy volt,
és egy csapásra úgy indult a munka,
hogy kéz, se teknő, se fazék nem unta,
s a szerteválogatott ruhák halmát,
a fortyolgatott, hívó lébe rakták,
a nagy fakanál körbelevegőzte,
hogy minden kórság kiforrjon belőle,
majd jött a szappan, s a ruha, a pára
rátenyerelt a teknő oldalára,
a mosógép ma órán belül tart ott,
de az a munka akkor holtig tartott.

Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 08:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.