Vers

Belőlem magamnak !!!

Most is szorongok … Még meddig megyek magammal szemben…!!  Ostobábbnál Ostobábbnak tűnő groteszk fordulat..! Mint hogy apropó nélkül fűződött e szó fonat …!!             s Hitványul hisszük nem mirigy okozta bódulAt  Hogy gombóc folytogatná balgaságot ordítani [… Tovább]

Vers

Hibásan kimondott – És?! –

Hagyom a szépet.Legyen most fedetlen hibám,mert mit hiszek én, ember,mire lehetek érdemes,keresztre? Ugyan!Nem hiszem, csak azt,aki élve feszült rá, hogy haljon:Jézus– szádra ne vedd,ki reszketsz –Krisztust,s hogy föld leszek. Hamu. Meghalnék. Könnyebb lenne,mint a küzdés, miközbengyávaként, csak senki lehetek.Nem tudok [… Tovább]

Vers

Madarak gyűjtik

  Nevetve illan az égre a cigaretta füst s reszkető ujjamba kapaszkodik a fölém terülő csend. Asztalsarkán elégett gyertya kérné vissza lángját, az idő szerényen álldogál a kopott lépcsőn, lépés térdepel a küszöbön. Egy szó szájszélén magára ölti a hallgatást. [… Tovább]

Vers

Csepű

      Azt az eredeti gondolkodást ellesni fölösleges. Tudod, az bevésődik, mint lapockánál a szárny. Mert megtanultad; ellesni, mitől átvészelhető az éj. Csepű rágta elme, csend teli űr, szavadtól fájó, mint végtelen próbálkozás, hogy világvakságot felülmúlj, megvilágosodni hív a [… Tovább]

Monológ

Feketén-fehéren

Áldott, békés új évet kívánok minden kedves szerzőtársamnak és olvasómnak!     Ködbe burkolt, fázós, januári reggeleken dacosan ébredünk. A paplanmeleg marasztal. Az éjsötét hajnalok pihe-puha öleléseiből kibújni egyre nehezebb. A porcukros, fahéj illatú karácsony még túl közel… Szeretetcsomagok a [… Tovább]

Vers

Takaratlan arc

Egy kézfogástól meggyőzöm magam,a kéznek takaratlan arca van,kemény, meleg, vagy lágy – tapintható,határozott, mint mondatban a szó,érzem, mikor az öt ujj rám tekint,ahogy elárvul, s hozzám ér megint,nem oszt figyelmet akkor senkivel,az ujjbegy, mint egy szempár, úgy figyel,gyűrött keménye, selyme, [… Tovább]