Marthi Anna : Csepű

 

 

 

Azt az eredeti gondolkodást ellesni fölösleges.

Tudod, az bevésődik, mint lapockánál a szárny.

Mert megtanultad; ellesni, mitől átvészelhető az éj.

Csepű rágta elme, csend teli űr, szavadtól fájó, mint

végtelen próbálkozás, hogy világvakságot felülmúlj,

megvilágosodni hív a zsenialitás, nem lehetsz más.

Csak felvázolt piros vásznán alkonyodnak – benned

hömpölyög – ráébredéssel, idődet megsokszorozó

tudati bolygó-kumuláció, hétköznapi teher lehetsz:

mert valahogy elfújja a kínt a pillanatról, eredetileg.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak