P. Tóth Irén : Idő(szerű)

2015.01.09. P. Tóth Irén Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Itt ülök

miközben berreg bennem az idő.

Megáll, újraindul.

Agyamon szita, 

szememen hályog szenderül.


Csak az eszemet ne vedd el, Idő,

az emlékeimet,

és ne hagyd, hogy éljek majd

tehetetlenül…

Magatehetetlenül.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 20:00 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.