P. Tóth Irén : Idő(szerű)

 

 

Itt ülök

miközben berreg bennem az idő.

Megáll, újraindul.

Agyamon szita, 

szememen hályog szenderül.


Csak az eszemet ne vedd el, Idő,

az emlékeimet,

és ne hagyd, hogy éljek majd

tehetetlenül…

Magatehetetlenül.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.09. @ 20:00 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.