Zilahy Tamás : Szexualvecsernye

 

Előjáték

 

Szokásos hétvégi elidegenedés. Bevásárlás az Óceánban (Auchan).

Tolom a kocsit. Nincs benne százas, csak játékpénz. Hadd örüljenek, ha otthagyom a parkírozóban. Mindig ott hagyom. Ez már az örömszerzés egyik formája. Ötvenszázalékos. Nekem öröm nézni, amikor visszatolják. Azok a hálás pillantások, azok az integetések a kinyújtott középső ujjal. De itt még nem tartunk. Tolom a kocsit. Párom harmonikus mozdulatokkal rendezi át az áruházat. Egy a kocsiba, egy vissza a pultra. Na, nem oda, ahonnét… Egyszer csak megáll. Gyönyörű kék szemét rám tátja. Megszólal. „Tudod mit, Tamás? Mégse süssél három tepsi sós rudat.”

Eddig szó sem esett ilyesmiről, tehát négy kell.

Átveszem a kezdeményezést. Hozzávalók négy tepsire. Két üveg rozé. Egy dobozos sör. A többit már csak kamuból vesszük meg.

Tehát tíz tojás. Ebből csak kettőnek kell a sárgája. A fehérje keményít, az majd jó lesz másra.

Kiló liszt, de ebből csak hetven-nyolcvan deka kell.

Nincs fél élesztő, ezért egy egészet veszünk. A másik fele majd a kukusba kerül.

Egy kocka margarin, a legprosztóbb, tehát Liga.

Két csomag köménymag, az egyik őrölt. Ez figyeli majd a széljárást…

Aztán veszek még tizenöt deka füstölt sajtot.

No, persze nem csak ezeket vettük, mert égető szükségünk volt még egy csomó felesleges dologra. Az utolsó erőtartalékaimat mozgósítva felcipelem a negyedikre azt a néhány tíz csomagot. A kezem megnyúlt. Praktikus. Holnaptól állva fűzöm be a cipőmet. Eddig az előjáték.

 

Közjáték

 

Előkészületek a sütéshez. A két kezemet összekulcsolom magam előtt. Majd kifordítom.

Kicsit megropogtatom. Ezek a koncentrálás és a lazítás pillanatai. Hirtelen a rozéhoz lépek, beledöföm a nyitót, és kirántom a dugót. A neheze már megvan. Megtöltöm a poharamat. Másodjára is.

Hetven deka lisztet elkeverek két tojás sárgájával, a felolvasztott margarinnal, a cukros tejben felfutatott félesztővel. Beleteszem a lereszelt füstölt sajt nagy részét, valamint az őrölt köménymagot. Teszek bele sót, de nem annyit, amennyi egy sütibe kell, hanem a dupláját. Összegyúrom félkeményre. A félkemény az olyasmi — ti tudjátok —, ami reményt ad, de csalódást okoz. Mikor ez így megvan, fél órát hagyom kelni a tésztát.

Nem, ez nem holt idő! A két kezemet összekulcsolom magam előtt, majd kifordítom. Kicsit megropogtatom. Hirtelen a kettes rozéhoz lépek és… a többit már tudjátok.

Szükség van még az előkészítéshez egy kis felespohárnyi tejjel hígított tejfölre meg egy lúdtollra, amivel majd megkenjük a tészta tetejét.

 

Tanácsok az olcsó felespoharak beszerzéséhez:

Határozott léptekkel a helyi kocsma pultjához kell sasszézni. Két feles rendel. Ürítés után visszavinni az egyik poharat, a másik a talon. Két feles rendel. Egy pohár vissza, a másik marad. Ezeket a mozdulatokat ismételni, míg a hatos pálinkásszett megvan.

Aztán lehet kioldalogni, zsebben a készlettel.

Ajánlott azért még egyszer visszafordulni, hogy legyen egy tartalék is. Esetleg tizenkettes készletig rádolgozni. Pusztán az állóképesség szab határt a nagycsaládos eszcájg megszerzéséhez. Javallott egyébként is így beszerezni az otthoni szervizt is. Valószínűleg rögtön benne lesz a családi címer. Mint például Hotel Gellért, Malév vagy akár Gösser.

 

Ott tartunk, hogy a tésztát ki kell nyújtani, majd egy rádlival felcsíkozni. A rádlit egyébként Redl ezredes találta fel, a makacs lovak nógatására. A felcsíkozott tésztát megkenjük a tejes tejföllel, majd megszórjuk a sóval elkevert szemes köménnyel. Utána még laza csuklóval rászórjuk a maradék reszelt füstölt sajtot. Előmelegített sütőbe tesszük, és egyszeri forgatás után kb. 20 perc múlva készen is van.

 

Kielégülés

 

Magunk elé vesszük a kész süteményt, és addig esszük, amíg rosszul nem leszünk.

Macskajaj. Ráállunk a mérlegre.

Jó étvágyat. Mára csak a plusz kilók maradtak meg belőle.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Zilahy Tamás