Tamási Attila : Amnézia

 

 

Rég elfelejtettük, hogy nagybetűs, igaz
EMBER-nek lenni nem bánat, hanem vigasz,
nem kilátástalanság, hanem szűz remény,
nem eszköz, hanem cél, nem szégyen, sőt, erény.

Nagybetűs, igaz EMBER-nek lenni nem bűn,
hanem vezeklés, nem tar húr a hegedűn,
hanem égi zene, nem percnyi jó szándék,
hanem örök szobor, isteni ajándék.

Nagybetűs, igaz EMBER-nek lenni nem pont,
vessző, szóköz, hanem teljes mondat, nem gond,
szellemi vakság, hanem isteni áldás,
mindeneken átívelő éleslátás.

Cipeljük gőgös gügyeségünk igáját,
szavaljuk a hitetlenség orv imáját,
s kórusban harsogjuk emberöltőkön át
az össznépi balgaság szimfóniáját.

Mit nekünk Bábel pokoli hangzavara,
mit nekünk Szodoma és Gomora jaj-a,
ha pusztulás és halál kíséri léptünk,
s kereszten halni sem érdemes már értünk.

Mit nekünk Noé bárkája, ha viharvert
lélekvesztőkön szeljük a vad vizet, mert
a víz árja sodorja, görgeti létünk,
s akkor is evezünk, ha már partot értünk.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tamási Attila
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.