Zajácz Edina : Átsüt a halálon

Látod, fiam, tavasz jön újra.
Neked bújtatja ki sírásom az összes hóvirágot,
míg szélfúvásnyi sóhajom hull a földgolyóra.
Bennem fodrozódik könnyű nevetésed,
és csak nyüszít a jó szagú sunyiság ott,
ahol tisztaságodat irigyli a lombtalan végzet.
Tartalak.
Mint iszonyú varázs a mocsár tetején járok,
képzelt életünkről gyűjtöm a filmtekercseket.
Ülsz az ölemben, te vékony angyal,
dacolunk a haszontalannal.
Tekinteted örök-fény, csodavárás,
s ahogy élni tanítasz, átsüt a halálon.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.