M. Laurens : Vidd magaddal…

M. Laurens:
VIDD MAGADDAL
Ha mennél jeges télben, 
fagyos szélnek közepében, 
ha mennél, vacogva-fázva, 
otthonodra nem találva; 
pihenj vándor, s ne feledd, 
melengetni lelkedet. 
 
Ha mennél messze délre, 
egy távoli vad vidékre, 
hol tigris üvölt fák alatt, 
s nem óvnak meg a falak, 
semmit ne hagyj hátra itt, 
vidd magadban emlékeid. 
 
Ha vesztenél sok ostromot,
s nem lelnéd új otthonod, 
veled lenne a boldog múlt, 
a tiszta kéz, mely érted nyúlt, 
s kebled boldogságtól dagad:
elérted magad, Önmagad.
 
( Pest – Buda 2015. január 24-25.) 
Legutóbbi módosítás: 2015.01.28. @ 09:00 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )