Marthi Anna : Jövő

 

 

Úgy görnyedsz majd akkor önmagadra,

mint démon feszít évszázados testfalat.

Lépteken settenkedő árny-szőnyegeden

bársonyos talpad alatt az egykori félelem.

 

Nem harag lepi el, csak a mocsok színein

vált át sokezer fénytöredékké, maszatos,

eső mosta dallam, lelkedig nyiló ablaküveg

minden arc, amire megedzett e létszűkület.

 

Komoly csatád a csenddel vívott – istenig.

Bezár a szabadság magzata – a cél, hogy

belásd, kopott testhuzattal megélhetőbb,

amit gyermekként tudattalan megtehettél.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.11. @ 17:16 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak