Beteget jelentettem és
egész nap rád vártam.
Kiültem az ablakba,
és a nedves tűzfalat
bámultam.
Vörösen fénylett a húsa,
ahogyan az esőcseppek
gyengéden nyúzták.
Úgy éreztem azt a
kéretlen kényszert,
hogy levetkőzzek,
és lelkem bájait
újra kitárjam.
Sosem jöttél el.
Csak én maradtam,
a meztelen falak, mint
két tükör, ahová beszorult
a magány kivetülése.
Úgy, örökre.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.11. @ 23:30 :: Vőneki Adrienn
