Pásztor Attila - Atyla : Nefelejcsben – húsz év múltán

retus egy Picasso képhez 1904

 

 

 

Hamulúggal fehérítek,

vasalhatok Éjt – napestig.

Hátam megett megállt az Úr,

megtámaszt, ha kedve tetszik.

 

Minap múltam harminchárom,

nem juthattam ötről hatra,

tüdőm zaját sebzi a gőz,

szédült szívem nyög alatta.

 

Mikor fekszem, szín’ vért köpök…

van egy fajansz, csíkos bögrém.

„Kékre sápadsz, majd… meglátod!”

ezt szajkózta egy nagynéném.

Kékben más, mint rózsaszínben –

hideg fej csak halált terem,

bőrön át a sav-lúg pára

áttetszővé tesz hirtelen.

 

S bár méhemben salak-tavak

növesztenek új tályogot,

három pesót, ha fizetnek

egy vasárnap – boldog vagyok!

Többre minek áhítozzak?

Mennybe nem visz váltott bankó,

sorsom kelyhe méregpohár,

Krisztusi üveg-fiaskó.

Születtem, mert élni vágytam! –

csont-vállam az eget szúrja,

sejtett Időm hamar telik,

s nem futja gyöngykoszorúra.

 

Nincs férfi, ki vigasztal ma –

elestek megannyi fronton.

Vadkörte íz a szerelem

e sanyarú kő-porondon.

Minek szüljek kárhozatra?

Kit szülnék lassúbb halálra?

Lázas jövőnk belésajdul,

zuhog majd harcibb dalárda…

 

Tört cserépben törött virág –

hajlok végső keresztútra.

S bár fonnyadok, kivirulok,

ha a Halál kezét nyújtja.

 

Szent Mihály, jöjj hollós ménen –  

patkószeg hűlt száz csillagod!

Suhanjunk zord szféraszélben…

Oda, ahol gyógyulhatok!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985