Purzsás Attila : Dermesztő éj

 

 

Csillagok halovány fénye
szegélyzi csak az égboltot.
Csendesen csorog rám az éj sötétje,
s halotti lepelként terülve a tájra
magába zárja a múlt napot.
Magányos lámpafény torz árnyakat szül,
kusza formákban vetül a földre,
egy jéghártyás pocsolyában elszenderülve
megpihen a gondolat.
Fagyos szél csípi megdermedt arcomat,
egy kopár faág felém bólogat,
mintha üzenni akarná:
lassan télbe fagy a világ;
de én csak lépdelek tovább…
Cipőm minden koppanása
szívem dobbanásával tart ritmust.
Kopott aszfalton visszhangzik sóhajom,
s a dermesztő éj lassan körbefon…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Purzsás Attila
Szerző Purzsás Attila 0 Írás
Üdv. néktek! rülök, hogy köztetek lehetek! Azt nem mondanám, hogy költő vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam, aki ha kell, ha nem leírja az érzéseit, amik valahogy versformában törnek ki belőlem (nem is értem hogyan). Fiatal költőnek sem mondhatnám magam, mert a 46 év csak 46 év (még ha 26-nak is érzem magam)! rök gyerek vagyok, de ezt nem szégyellem. Próbálkozásaimat a költészet terén megpróbálom megosztani veletek, aztán majd kiderül, hogy milyen sikerrel!