Lénárt Anna : A csók

 

  

 

Kinn már teljesen kivilágosodott, de nem akarok felkelni az ágyamból. Nyakig húzom magamra a takarót. Még jó, hogy szombat van, és nem kell munkába mennem. Nehezen veszem a levegőt, fáj a fejem. Valahonnan nagyon mélyről köhögni kezdek. Ég a szemem, folyik az orrom. Valószínű, hogy elkaptam valami nyavalyát — nyögtem — miközben sokadjára megtöröltem az orrom. Ki kell tápászkodjak az ágy rejtekéből, mert elfogyott a papírzsebkendő, amit az este lefekvés előtt előreláthatóan magam mellé tettem. Szinte fizikai fájdalmat éreztem minden mozdulatomra. Meggörnyedt derékkal a kamra felé vettem az irányt. Jól felpakolom magam egész napra — volt a gondolatom, hogy meg se keljen mozduljak, de ha már úgyis járkálok, akkor főzök magamnak teát is, fűztem tovább a gondolataimat. Jól becitromozom… méz…, hisz a kamra mélye mézet is rejt… Még az ősszel kaptam a felettem lakó szomszédomtól. Imádom a lépes mézet… Minden erőmre szükségem van, hogy ne essek itt mindjárt össze. Sírni volna kedvem. Mindjárt lobog a víz, csak kibírjam… tudom, ha lefekszem még egyszer nem biztos, hogy rászánom magam arra, hogy tébláboljak a lakásban. Hapci…, hapci…, hapci… — egészségemre — mondtam. Tenyeremmel végigsimítottam a homlokomon. Melegebbnek éreztem, mint általában. A zsúrkocsiról levettem egy tálcát és rápakoltam mindazt, amire egész nap szükségem lehet. A finom citromos teával megtöltött kancsót, egy bögrét, két darab mandarint, egy almát, egy narancsot, a mézet és egy kiskanalat… egy üveg őszibarack még jól esne… Még a nyáron raktuk el a fiammal. Letettem a dohányzóasztalra a tálcát és szinte beleestem az ágyba. Kész nincs tovább erőm. Régen vert már le vírus ennyire a lábamról. A lázmérő… nem…, nem…, meg sem próbálom… majd később… most pihenek. Megcsörrent a telefonom. Ki hívhat? Pillanatok alatt összeállítottam egy képzeletbeli listát, fontossági sorrend alapján. Nem, ő nem lehet… és ha mégis?

— „Csókolom!” — jelentkezett be. — „Hát, jöjjön és csókoljon!” — mondtam kacagva. Magam mellé képzeltem őt, karjaival szorosan átölel, és szenvedélyesen megcsókol. Beleborzongtam. Így csak ő tud csókolni… Ahogy beszél hozzám, behunyom a szemem… érzem az ízét… álmodom… Kiugrom az ágyból… Nyitom az ajtót…

Legutóbbi módosítás: 2015.04.27. @ 10:52 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.