A költözések az ember életében komoly változásokat hoznak.
Töréseket és olykor örömöket is.
Ilyenkor meghalunk egy kicsit, hiszen mindig hátrahagyunk valamit vagy valakit. Ki kell hajigálnunk minden fölösleges holmit. Át kell nézegetni a vásárlások után maradt számlákat, ki kell dobni a kihízott vagy elkopott ruhákat, a csorba edényeket, át kell olvasni az összes iratot s megőrizni a számlabefizetéseket, a garanciapapírokat.
A semmirevaló dolgokat elégetjük vagy kitesszük a kukába, a fontosakat dobozokba helyezzük, vagy gondosan dossziékba fűzzük.
Elsiratjuk az ismerős folyókat, a patakokat, a ködbe vesző erdőket, a kedvenc padokat s a jól ismert utcák és járdák megszokott gödreit. Meggyászoljuk szeretteink sírjait és azokat a virágokat, amelyeket saját kezünkkel ültettünk s azokat a fákat, amelyek csúcsára fel tudtunk még mászni egykor.
A legmélyebb, legfájdalmasabb sebeket a rossz időpontokban megválasztott költözések ejtik melyek – mint az időzített bombák – váratlanul csapnak le ránk.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.19. @ 19:32 :: Péter Erika
