Amikor én gyermek voltam, Gyakran ugráltam szénában, Dudorásztam, álmodoztam, Mezítláb a tarlón jártam. A tyúkólba belebújtam, Tetves lett tőle a hajam, Vakaróztam, mint egy bolhás, Így lettem kopasz óvodás. Feküdtem az ól piacán, Szidott is érte nagyanyám, [… Tovább]
“(behorpadt szentségtartó)” – Pilinszky: A Szent Lator – mindenütt jelen és sehol sem távolmindenütt együtt a profán litániábólkimaradt zsolozsmákmagányos estek fényben lelőve keresztben hol az éjszaka menedékea csend kiéhezve távol a csillag a jászolés a barátság hóhullásban [… Tovább]
A hatalmas román stílusú templom belsejében turisták tolongtak félhomályban. Boltív nyílt meg boltív után, áttekinthetetlenül. Néhány gyertya pisla lángja lobbant. Egy arctalan angyal magához ölelt és egész testemben hallottam, amit suttogott: “Ne szégyelld, hogy ember vagy, légy rá büszke! [… Tovább]
Saját fotó Derékig állok az esőben, bőrig ázom érted. Elbújtat a köd, párába hull minden, jó rejtekhely ösztöneimnek. Őszi harmat nem olt szomjat. Beledermedek a csöndbe… Az idő kurtább lett, az ősz sürget. Fújd le rólam [… Tovább]
Kati néni hatvan évesen ment nyugdíjba. Elmehetett volna ötvenöt évesen is, de nagyon szeretett tanítani és kórust vezetni. Egy nagyváros színházában zongorázott és hegedült, ahogyan a darab kívánta, és a helyi iskolában tanított szolfézst. Férje szintén abban a zenekarban [… Tovább]
