Részlet: A zöld füge című – kisregényemből Fél öt körül átmentek Kata anyjához, aki bemutatkozás után azonnal kikérdezte Pétert, kinek a fia. Egyből tudta: — Igen, ismerem apádat — aztán mondta és mondta, hogy ki kinek a kije, [… Tovább]
Mozdulatait összerakom, mint ízekre tört cserepet, ajkát szájamra, mellemre a kezet. Ugyanoda jutok, az enyhülhetetlenbe, elkóborlok magamból, majd haza találok benne. ( … ) Csak ne rebbenjen szét, hadd maradjon még!
Nem tudom, mennyi fény kell, mennyi elektroncsöves dióda, hogy végre eljusson hozzád a hír, szeretném, ha elindulnál a pokolba. Mutatóujjam most bal felé küld, én közben elindulok valami jobb felé, fejed bólint, szemed könnybe lábad, s mégis kételkedem, [… Tovább]
