Győri Irén : A látogatás

Részlet: A zöld füge című – kisregényemből

 

 

Fél öt körül átmentek Kata anyjához, aki bemutatkozás után azonnal kikérdezte Pétert, kinek a fia. Egyből tudta:

Igen, ismerem apádat aztán mondta és mondta, hogy ki kinek a kije, meg minden. Megállapította: Jóravaló ember az apád, ő a katolikus iskolába járt, szépen tudott muzsikálni.

Péter tudott az asszony nyelvén beszélni. Na, amúgy Katának is igaza lett, mert azt is megkérdezte a fiútól, hogy mit akar a lányától. Mert ugye nemrég vált el, és komolytalan emberek ne kísértsék. Így is elég baj az, hogy elvált, mert az ő családjukba ez nem divat. Ebben a családban csak tisztességesen szabad élni.

Péter megkérdezte, és ezt miért nem a volt vején hajtotta be.

Erre nem tudott mit válaszolni, kis ideig nem is mondott semmit.

 

Később nem éppen barátságosan szólt rá Katára.

— Minden most szalajtottnak elmondod az összes panaszod? Mi köze neki hozzá, hogy te hogy éltél?

— Ha nem beszélgetek, vele nem ismerem meg.

Nem értette meg Kata válaszát sem.

— Miért? Hozzá akarsz menni? Ráérsz majd megismerni akkor, ha vele élsz.

— Jaj, anyu, azért mert beszélek valakivel, nem jelenti azt, hogy hozzá is megyek! Első házasságomkor is többet kellett volna beszélgetni, akkor talán másképpen oldottam volna meg az életemet!

— Már majdnem vénlány voltál, elmúltál tizennyolc. Egy lány, ha felnő, menjen férjhez, ne kelljen rá vigyázni. Rád most is kellene.

— Már miért kellene?

— Hát, mit keresett nálad egész éjszaka? Képes voltál odaadni magad neki? Nekem ne mondd, hogy csak dominóztatok.

— De jól van informálva, mintha maga lett volna a portás.

— Az utca a szájára vesz, mi akarsz te lenni.

— Nézze, engem már férjhez adott, nem lakom itthon, csak dolgozni jövök haza. Azt csinálok, amit akarok! Felnőtt független nő vagyok, régen nagykorú. Ne akarjon nekem parancsolni.

— Nincs igazad, az anyád vagyok és vannak még itthon testvéreid. Őket is tisztességesen akarom férjhez adni. Tessék, tisztességesen élni. Nem kell neked férfi!

— Eddig én is azt hittem — mondta Kata, és miközben anyja rosszallóan nézett utána, elment dohogva.

Mérges volt anyjára, miért mindig vele van baja. Miért akar mindig neki parancsolni!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!